Svájc

Első alkalommal semmit nem láttunk a Svájc-i Alpokból. Második alkalommal gyönyörű időt fogtunk ki és a Szélyes család gondoskodott róla, hogy lássuk és élvezzük a szép oldalát Svájcnak. Sőt az élmények mellé ajándékba kaptunk még egy laptopot.

Bernbe Zsuzsi fogadott minket. Még aznap este szabadtéri moziba vitt minket kikapcsolodni. Száz kilométer tekerés után tökéletes lazitás volt.

Másnap, pénteken délelött pihentünk, délután Zsuzsi megmutatta Bern-t. Bern kis és csendes város, gyönyörű központtal, mely tele van kútakkal. Egyedi a mackó család jelenléte, az Aare folyó partján, meg a rózsakert. 

Az estét már Zsuzsi szüleinél, Sancánál és Évánál töltöttük Langnau im Emmental-ban, egy kiadós vacsora és egy römi játszma mellett.

Szombaton is Zsuzsi gondoskodott, hogy jol érezzük magunkat. Kezdetben elvitt egy kis falucskába, ahol az Emmentali sajtot készitik. Megtekintettük, hogy készitik napjainkban e hires sajtot, illetve hogyan készitették a múltban. Utánna elmentünk megvettük a laptop-ot, majd Bernbe kötöttünk ki az Aare folyóban. Az Aare Bern-i szakasza széles, gyorsfolyású, hideg és tiszta. Szokás, hogy az emberek A pontban beugranak a folyóba, engedik vitetni magukat az árral, B pontban kiszállnak a folyóból, majd a folyó partján visszasétálnak az A pontba. Jó móka. A viz kissé hideg volt, de egy gyönyörű élménnyel gazdagodtunk. A móka után ismét autoba ültünk és mentünk megtekinteni az Aare szorost.

A szoros megtekintése után Sancánál és Évánál kötöttünk ki, kik vacsorával vártak minket. Vacsora után Monopolyztunk egyet, majd lefekvés.

A vasárnapi napon Sanca és Éva vitt el minket Dél-Svájcban található Aletschgleccserhez, mely a legnagyobb gleccser az Alpokban.

Gyönyörű idő volt, nagyon jol éreztük magunkat. Hazafele úton már nem birtuk, aludtunk és horkoltunk J. A Grimsel hágón át vitt a hazafelevezető út, ezen a hágón kell majd mi is áttekerjünk biciklivel, Olaszországba vezető utunkon. Az ilyen dolgokat nem jó előre látni. Elszontyolodtunk rendesen, vigasztalásul a hágó tetején fagyit kaptunk, ettől máris jobb kedvünk lett, de azért Bernig nagyjából átaludtuk az utat, kisebb nagyobb horkantásokkal. Bernbe érve, jóformán megse pihentünk Zsuzsi vitt minket 3dimenzios moziba, természetesen a mi kérésünkre. Ez is újdonság volt számunkra. Megnéztük a Transformers cimű filmet. Különleges volt.

Eredetileg úgy volt, hogy hétfőn indulunk tovább, de a fáradtságra hivatkozva kértük Zsuzsit engedjen pihenni hétfőn, kedden majd indulunk. Kérésünk teljesült, a hétfői napot pihenéssel, regenerálodással töltöttük.

Mozgalmas, eseménydús hétvégét töltöttünk Svájcban, köszönhetően a Szélyes családnak. Nélkülük negyedannyit sem éltünk volna meg. Millió köszönet Zsuzsi, Sanca és Éva.

Végül kedden reggel útnak indultunk Olaszország, Milano fele. Első nap végig az Aare folyó partján tekertünk egész a Grimsel hágó lábáig. Itt egy helyi farmer család engedélyével lesátraztunk. A családtól vacsorára kaptunk egy kis helyi sajtot és cseresznyét, reggelire meg friss tejet.

Reggeli után 10 órakor elindultunk a hágón felfele. 26 km emelkedő, kb 1500m szintkülönbség, melynek tetejét végül fél 2 fele értük el. Ezt a hágót sem fogjuk elfelejteni. A tetőn van egy jéghideg tó, szemrebbenés nélkül szöktem bele a vizbe. Jéghideg volt, de nagyon jólesett a felfrissülés.

 

S bár elértük a hágó tetejét, örömünk nem volt felhőtlen, mert tudtuk, hogy még vár ránk a Simplon hágó, mely kb. ugyanakkora szenvedéssel jár mint a Grimsel.

Rövid pihenő után leereszkedtünk a völgybe, elérve a Simplon hágó lábát. Az éjszakát ismét egy helyi farmer családnál töltöttük, kik estére barackos rétessel kedveskedtek, reggel meg gondoskodtak, hogy hágónak ne induljunk üres hassal.

Végül nem volt olyna nehéz a Simplon, mint a Grimsel és ennek kimondottan örvendtünk, még akkor is ha nem mosolyogtunk. A hágó tetejéről márcsak épp be kellett gurulni Olaszországba.

Július 7-én elértük Olaszországot. 

Mekkora utat tettünk meg idáig, mennyi élmény, mennyi km van a hátunk mögött, te jó ég.

 

Olaszország

Az első éjjelt a hegyek lábánál töltöttük, a Maggiore tó partján.

Az első nap után az olaszokról egy pozitiv kép alakult ki. Egy kicsit furcsák, közömbösek, néhol nemtörődőek, de segitőkészek és ahogy beszélnek azt nem lehet nem kedvelni. Némelyikük a kezével is szeret magyarázni, ilyenkor csak mosolyogni lehet. Az emberekről még annyit, hogy nagyon nagyon sok a román. Talán még több mint Spanyolországban.

Másnap Milanoba tekertünk, ahol, érkezésünket megelőzőleg, egy hatalmas jégeső sepert végig, igy a város friss levegővel fogadott minket. Milanoig nem éreztük a nagy meleget, dehát ez még északon van.

Milano a divat városa és ez meglátszik az embereken, az utcákon, melyek divatboltokkal vannak teli. Maga a város nem egy nagy szenzáció, mégis akadnak benne szép elemek, mint a dóm, a kastély, a körülötte levő parkos övezet, vagy éppenséggel a San Siro focistadion.  

Továbbtekertünk délnek Pisa irányába. Ez az a része az olasz csizmának ahol én biztosan nem tudnék élni: itt már nincsenek hegyek, tavak, de még a tengerparttól aránylag távol van, iszonyat meleg van, mocsaras vidék, millió szúnyoggal. Néhány nap alatt elértük Pisat és vele együtt a tengerpartot.

A tengerpart hihetetlenül zsúfolt, a viz mocskos és nagyon nagyon meleg. Pisa városa hemzseg a turistáktól. Egy aránylag kisvárosról van szó, mely nem lenne nagy szenzáció, ha nem lenne ott az a ferde torony. Mindenki látni és támasztani akarja a Pisa-i ferde tornyot.

Ez a város jellegzetessége, tulajdonképpen ezért jön mindenki ide. Marosvásárhelyen egy ilyen épület fellenditené rendesen a turizmust. Eszméletlen, hogy Pisa városának milyen bejövetele lehet ennek az épületnek köszönhetően.

Pisaból Firenzebe tekertünk. Firenze központja az UNESCO világörökség része. Valóban egy gyönyörű, mesebeli hely, de sajnos moccani sem lehet sokszor annyi a turista és hatalmas a meleg. Lehet télen nyugisabb lenne meglátogatni. Hogy mit lehet látni a városban látni? Vannak különleges helyek is mint pl. a régi híd, de nem a különleges helyek, hanem maga az utcák, épületek, a hangulat adja a város varázsát.

Július 16-án három fontos dolgot jegyezhettünk fel. Átléptük a 30.000 km-t elértük Romát és kerek 14 hónapja tekerünk.

Két napot töltöttünk Romában, első nap gyalog járkáltunk a központban, megnéztük a Colosseumot, a Vatikánt, az ősi Romát, a Pantheont, meg egyéb nevezetes épületeket.

Turisták ezrei vannak jelen ezeken a helyeken. Nap végén elmentünk pizzázni, 10 euro ellenében annyi pizzat és sört ehettünk, ihattunk amennyi belénk fért. Ketten 5 pizzát tudtunk megenni, két sört és egy liter vizet meginni. Az éjszakát egy ifjúsági szállóban töltöttük.

Másnap pihentünk, Előd még kiment fényképeket késziteni, végül ebéd után négy óra fele továbbindultunk.

Romából Nápolyba tekertünk, itt kellett találkozzunk Kovács Tamással egy közös nap erejéig, ki velünk tekert tavaly Pozsonyból Galantaig, idén ő is nagy útra indult Kürtről, szűlőfalujából, bejárni Europa egy részét.  Hozott újdonságot ez a szakasz is, hiszen ilyen mocskos vidékkel, ilyen nem tőrődőm emberekkel, ennyi tolvajjal még nem találkoztunk. Szemét és örömlány tonnaszámra az útszélén, az emberek száguldanak az úton az autoval, nem létezik semmiféle közlekedési rend, szabályzat. Mindenki a saját szabályzata szerint cselekszik.Totális anarhia, káosz. 

Nápolyhoz közelitve ez egyre jobban látszik, érződik. Nápoly a csúcs, a teljes nem tőrődőmség példaképe. Ilyet nem látni egész Europában.

Július 21-én találkoztunk Tamással. Egy kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel. 

Eredetileg a Mt. Blanc elött kellett volna találkozzunk. Egy rövid beszélgetés után elmentünk vásárolni, majd ebédelni. Tamás volt a szakács, egy finom és laktatos bolognai laskát készitett. Az egy napi találka helyett abban maradtunk, hogy nem válunk szét, hanem amig lehet együtt tekerünk. Ő van időhöz kötve, hisz haza kellérjen a falunapokra, mely augusztus 15-én kerül megrendezésre. Neki már nem férne bele Szicilia, ezért ugy döntöttünk Előddel, hogy Sziciliát hagyjuk, helyette megyünk északnak Tamással együtt.

Ebéd után szieszta következett, majd elindultunk a Vezuv irányába édes hármasban. Nápolyt elhagyni is egy nagy élmény. Körülbelül ugyanaz a helyzet volt jelen, mint Nápoly előtt: semmi rend semmi szabály, tiszta dzsungel. Szűk macskaköves utcák kilométereken keresztül, teli szeméttel, gyümölcs és zöldségárusokkal, mocskos, kopott épületekkel, állandó mozgásban levő autokkal, melyek már reflexszerűen nyomják a dudát, az emberek kiabálnak, teljes hangzavar. 

Halottuk, hogy Nápoly egy katasztrófa, de erre nem voltam felkészülve. Nápoly egyik végéből átkecmeregni a másik végébe, bármilyen közlekedési eszközzel az egy igazi kihivás, egy túlélési túra. Itt a gyengeségnek, határozatlanságnak nincs helye. Merésznek és szemtelennek kell lenni. Elértük a Vezuvot, bár a tetejére nem mentünk fel mivel felhőbe volt. Ez az élmény esett.

Viszont Pompei és Salerno között egy csodálatos partszakaszon tekertünk, ez kárpotolva minden rosszat. Az egyik ha nem a legszebb partvidéket láttuk az út során. Azok után amit láttunk és tapasztaltunk itt Olaszországban nem gondoltam volna, hogy ilyen szép élményben lesz részünk.

Július 24-én Salernoból Bari fele vettük az irányt. 

Nyomon lehet követni minket az alábbi weboldalon:

http://m.diwicon.eu/MajerIstvanEmlektura/