Egz csipetnyi Olaszország, Albánia, Montenegro és Horvátország.

Ahogy elhagytuk a nyugati partvonalat és bevonultunk a hegyekbe, minden magváltozott: a táj, a természet,  az emberek, a hangulat. Első nap a gyümölcsfák örvendeztettek meg zamatos termésükkel. Ettünk körtét, sok sok szedret, szilvát. Következő nap az emberek kedveskedtek házi borral és egy kis ebéddel. Ez elöször történt meg Olasz földön.

Ahogy közeledtünk a keleti tangerpart fele, ismét megjelent a rendetlenség, a szemét, a káosz. Július 26-án elértük Barit itt úgy döntöttünk, hogy nem tekerünk többet Olaszországban, hanem áthajózunk Albániába és ott a tengerparton folytatjuk tovább a tekerést fel Horvátországon át, Magyarország irányába.

A hajójegy harminchárom euroba került, este 11-kor indult Durres városába. A délutánt városnézéssel, internetezéssel töltöttük, majd estebédeltünk és megittunk egy palack bort. Kilenc óra körül felmentünk a hajóra, eljártunk egy örömtáncot, végül három órás késéssel, hajnali kettőkor a hajó útnak indult. Nem csalódtam Olaszországban, mert nem voltak elvárásaim, de valahol többet vár az ember egy ilyen kaliberű országtól.

27-én, 11 óra körül a hajó kikötött Durresben. Az első tapasztalatok rémisztőek: szegény emberek futnak a hajóból leszállok elébe, pénzt kéregetvén. Ez a kép a nap hátralévő szakaszában megváltozik, nem látni többet kéregetőket. Kiderül, hogy nagyon kedves emberek közé csöppentünk, ilyenfajta kedvességgel eddig nem találkoztunk. Az emberek vendégszeretők, mindenki üdvözöl minket. Hasonlóra Írországban volt példa, a kettő mégse ugyanaz. Valahogy több melegség árad ezen üdvözletekből. Az ország mintha auto-orientált volna. Úton útszélen benzinkút, automosoda, javitó műhelyek. Ha van kocsid úr vagy, ha nem akkor egy senki

Július 28-án elértük Montenegrot. Ahogy északnak tekerünk egyre rendezetteb a tengerpart, a települések.  Estefele találkoztunk két belga biciklisvándorral, akik egy három hónapos kalandra vállalkoztak, az idősebbik !18! éves volt, a fiatalbbik !17!. Belgiumból tekertek le Isztanbulba. A legfiatalabbak akikkel útunk során találkoztunk. Azon gondolkodtam, hogy mire ők annyi idősek lesznek mint mi, addigra körbejárhatják a földet biciklivel.

Ezekben a napokban rengeteg magyar családdal találkoztunk. Volt akivel egy köszönés erejéig, volt akivel elbeszélgettünk egy órát. Volt akit mi szolitottunk le, volt aki minket szolitott le.

Július 29-én elértük a Kotori öblöt, benne Kotor városával. A városa és környéke egyedi. Maga a város egy hatalmas öbölben fekszik, mely helyenként elszűkűl, helyenként kitágul. Élmény látni egy világjáró hajót elúszni egy egy ilyen szűk helyen, háttérben húzodó magas hegyekkel, vagy egy kis szigeten lévő templomot.

Kotor óvárosában volt egy gyönyörű élményem. Az óvárosban sétáltam, odajön hozzám egy leányzó és mondja, hogy vásárt akar kötni velem. Elmondja, hogy egy négyzetméternyi helyet adna el nekem az óváros területéből, azt magammal vihetem bárhová ahova akarom. Cserébe láthatatlan pénzbe kellett fizessek. A mosolyszerzés volt az egésznek a lényege, és kapóra jött mert addig a pillanatig azon a napon, nem mosolyogtam. Meghozta a kedvem a nap hátralevő szakaszában, sőt még a következő napokra is jutott belőle. Este sörözés és rumozás közepette megünnepeltük, hogy 27 éves lettem. Ezt az éjszakát Montenegroban töltöttük.

Másnap délelött elértük a horvát határt, melyet egy hatalmas dinnye elpusztitásával ünnepeltünk meg. Úgy ellaktunk, hogy moccani sem birtunk. Horvátország déli partvonalán fekszik Dubrovnik városa, mely végülis egy hatalmas erőditmény, egy gyönyörű város, dinnyeevés után ezt látogattuk meg. Mint minden történelmi, hangulatos városban itt is turisták ezrei nyűzsőgnek.

A várost elhagyva a partvonalon tovább tekertünk a partvonalon északnak a koraesti órákban, mikor találkoztunk egy svájci és két angol biciklissel. A svájci(25) a balti államokban csavarog biciklijével, a két angol(25 illetve 26, www.comeridewithme.org) egy tandem biciklin indult útnak India fele. Végül mmindannyian megálltunk, kerestünk egy alvóhelyet, majd vacsora és rum mellett elbeszélgettünk.

Eseménydúsak és pörgösek napjaink.

Jelenleg Augusztus 3-án, Split városát elhagyva tekerünk a Plitvicei tavak, Zágráb fele. Augusztus 11-én este 6 órától, Szentgotthárdon tartjuk az első hivatalos élménybeszámolót. Augusztus 14-én érünk Kürtre, Tamás szűlőfalujába, ott pihenünk néhány napot, majd onnan tekerünk Budapestre megnézni a tűzijátékot.

Augusztus 21-én Budapestről elindulunk hazafele. A hazaérkeyés pontos dátumát illetve utvonalát egyenlőre még nem tudjuk.