Boldog nőnapot kivánunk a hölgyeknek.


Anglia (Nagybritannia)
Mottó: "Légy büszke önmagadra (Be proud of who you are)"

A térkép erre a szakaszra:


View Larger Map
Január 28-án reggeliben áthajoztunk a szigetre, ahol rögtön egy nagy változással kellett számolnunk, mégpedig a közlekedési irányváltással. 
Vezess a bal oldalon / Drive on left

Egy kicsit furcsa volt ez a vezetési stilus, helyenként meg is feledkeztünk róla, azonban a brit soförök figyelmesek voltak és nem ütöttek el. Egyedi a brit beszédstilus, a brit vakolatlan kőház, melyek szorosan egymás mellé épülnek, egy kis udvarral a ház elött. Két nap alatt értük el London-t, ahol Hunor és Hajni fogadott minket.
Hunor és Hajni

Londonban

Egy héttel a francia főváros látogatása után, január 30-án elértük az angol fővárost.
London a leghatalmasabb város utunk során. Népessége kb. 8 millió, a világ egyik politikai, pénzügyi és kulturális központja. Népességében rengeteg különböző nemzet, kultúra és vallás képviselteti magát, így Európa és a világ egyik legmultikulturálisabb és az Európai Unió legnépesebb városa.
Fekete Hunor volt egyetemi kollégám és kedvese Hajni fogadott minket Londonban.

Hunor és Hajni 2009 őszén jöttek szerencsét probálni Londonba, miután belátták, hogy otthon sok lehetőség nincs egy szép jővőre. Otthon az összegyüjtött kis pénzükkel fogták magukat és kijöttek az ismeretlenbe, ahol nem volt szállás, munkahely intézve nekik. És nem mentek haza. Munkát, szállást kerestek önmaguknak és bár az elején pokol volt az életük, mostanra másfél évre, hogy Londonba érkeztek stabilizálodott a helyzetük. Mindkettönek munkahelye van, egyikük sem dolgozik a szakmájában, de ketten együtt annyit keresnek, hogy minden pénzügyi problémájukat megtudják oldani és tudnak pénzt is félretenni. Az igaz, hogy idejük még egymásra se nagyon van, ezt tapasztalni lehetett amig mi ott voltunk. Otthon Hunor reggeltől estig dolgozott a szakmájában és nem keresett annyit, hogy nyugodt élete legyen.

Egyszerű kérdésre mely szerint hazamennek-e még valaha, egyszerü válasz jött: nem. És megértem őket. Hatalmas dolgot csináltak, ott hagyták az otthont, a biztos munkahelyet, a kényelmet, az otthoni környezetet, azaz a biztonságot, a bizonytalanért.

Nagyon fáradtan értünk Londonba. Fáradtságunknak köszönhetően első két nap többnyire a lakásban henyéltünk. Természetesen probáltuk hasznosan eltölteni az időt: biciklit egyengettünk, regenerálodtunk, pánkót sütöttünk, beszélgettünk, pókereztünk, múzeumot látogattunk. 

Harmadik nap bementünk London központjába, ahol Pityuval kellett találkozzunk. Pityu szintén volt egyetemi kollégám. Mielött Pityuval összefutottunk volna, a brit csendőrség leigazoltatott, mivel biciklivel közlekedtünk gyalogos uton. Erre sem volt példa ezidáig.

Bárhol jártunk eddig nyugodtan lehetett közlekedni biciklivel gyalogosuton. Végül egy intővel elengedtek. A British Museum elött találkoztunk Pityuval, aki közel 3 éve a nyarat Londonba tölti rickshaw-zassal. A rickshaw biciklis taxit jelent. Legelöször elvitt a bázisra, ahol megadatott az a lehetőség, hogy kiprobáljunk egy ilyen bicikli-t.
A Rickshaw, biciklis taxi
Utánna Pityu elvitt városlátogatoba, láttuk a Big Bem-et, a Westminster apátságot, a Buckhingem palotát ahol a királyné nem üdvözölt minket, a London Eye-t (London szemet). 
Háttérben a Parlament és a Big Bem

Ezekután visszamentünk a bázisra. Nagy Britanniában a gyorsétkezdék minden nap frissen készitett kajával várják a vendégeket, a kaja ami megmarad, záráskor (17:00, 18:00) odaadományozzák különböző civil szervezeteknek, mint pl. a Rickshaw. A városlátogatás után elmentünk egy ilyen gyorsétkezdéhez a megmaradt kajáért, felvettük, bevittük a bázisra, majd megebédeltünk. 

Az ebéd után elmentünk a London Bridgehez, majd elégedetten és fáradtan hazatekertünk. Gyorsan teltek a napok.
London Hid.
 
Negyedik nap, délelött Hunoréknak meséltünk. Este kimentünk Pityuval és a rickshaw-al London központjába kiprobálni a biciklis taxi varázsát, látni Londont az éjjelben. Körülbelül éjféli 1-ig csavarogtunk a városban, majd egy kicsit átfázva hazatekertünk.

Pénteken Hunornak és Hajninak szabadnapjuk volt, elmentünk geocashingelni. A geocashing amolyan kincsvadászat féleség. Emberek rejtenek el pontokba “kincseket”, majd ennek a pontnak a koordinátáit közhirré tétetik az interneten, minek alapján bárki elindulhat a kincset megkeresni. Lehet ez a pont a természetben, épületben, bárhol. Az aktivitás értelme a kikapcsolodás, lazitás.
Wembley stadion
Végül a kincset nem kaptuk meg, viszont elsétáltunk a Wembley stadionig, majd elöször az út során ettünk a Mc’Donalds-ban, köszönhetően Hunornak és Hajninak. 
A McDonaldsban
Délutánra hazaértünk, megebédeltünk, végül egy sör mellett Ne mérgelödj Havert játszodtunk. Tud az a játék demoralizáló is lenni, ugye Hunor?
Szombaton én bementem a rickshaw bázisra, hogy cseréljem ki a középtengelyem mivel, hogy 18000 km után meghibásodott és utánna még menjünk ki Pityuval egyet Rickshaw-ni ezuttal élesbe hátha sikerül valami kapás és akkor akár még pénzt is kereshetek. Késön értem be a bázisra, már kellett kimenni rickshazni, ezért a középtengely csere maradt késő estére. Közben a bázisra adományi célokból rengeteg csoki került be. Én kb. 15 kilonyi csokit tettem félre, melyet elosztottunk Előddel, Hunorral és Hajnival. 
A csoki
Kimentünk pályára minden nagyon szépen ment, félora alatt kerestem 15 fontot. Aztán nekem jött egy taxis, a nép felmorajlott, a taxis lelépett és vége lett az estének. Nekem nem lett semmi bajom, a biciklinek a hátsópereme és a sárvédője viszont tönkrement, ki kellett cserélni. Visszatekertünk a bázisra, ahol maradt a biciklijavitás. Este 20:00 volt, de éreztem, hogy ez egy hosszú hosszú éjszaka lesz és nem csalodtam. Került egy perem, fogalmam sem volt, hogy azt hogy kell befüzni, ilyet még életemben nem csináltam. Elméletileg egyszerű, gyakorlatilag igazi művészet egy peremet befűzni, majd azt jól becentrálni.
Mikor kell az a bizonyos segitség olyankor mindig jön az őrangyal és segit. Ezuttal egy tranzvesztita (nőnek öltözött férfi) által lettem kisegitve. Szerencsére segitőkész volt és pontosan tudta, hogy melyik küllőnek hol a helye. Pechemre a fűzés felénél el kellett menjen, igy aztán a továbbiakban csak magamra maradtam. De elkészültem és kikészültem. Belett füzve a kerék és amig én azt befüztem Pityu megoldotta a sárvédőt. Már csak a centirozás maradt, azt is Pityu oldotta meg. Ekkor már hajnali 3 óra lehetett és még hátravolt a középtengely csere. Ejj be nehezen jött ki az elhasznált középtengely. Végül az is megoldodott. Mire mindent befejeztünk hajnali fél hét körül lehetett. Kb. egy óra volt az út Hunorék házáig, abban az állapotban nekem kellett másfél óra is. Útközben hazafele elaludtam a biciklin, végül nyolc óra körül hazaértem, teljesen kimerülten lefeküdtem. Hosszú hosszú eseménydús éjszaka volt ez tele pozitivumokkal és negativumokkal. Pityu köszönöm szépen, hogy megadtad ezt a lehetőséget és sajnálom, hogy igy ért véget a dolog.

Vasárnap estére maradt a Monopoly, ahol Hunor egy élete tartó veretlensége szakadt meg. Ne búsulj Hunor legközelebb a szerencse rád mosolyog.
Hétfőn reggel majdnem teljesen kipihenten elhagytuk Londont. Eseménydús egy hetet töltöttünk Londonban is, viszont ez más jellegű volt, mint a Párizsi egy hét. Még simán eltudtam volna lenni egy hetet Londonban. Köszönjük szépen Hunor és Hajni azt az egy hetet, nagyon nagyon kellett az a pihenés.

A következő állomás az egyetemeiről hires Cambridge városa volt. Gyönyörű napot fogtunk ki, elöszőr találkoztunk a hóvirággal. 

Cambridge többnyire a kollégiumokból áll, van belölük vagy két tucatnyi. Sajnos a működésről és az elvekről sokat nem tudtunk meg, egy-két dolog viszont érzödött, az egyik a kollégiumok közötti rivalizálás, a másik, hogy ezeknek a kollégiumoknak komoly multjuk van, a legrégibb a 13-ik százada lett alapitva.
A King kollegium , Király kollégium
Cambridge városából Lincolnba tekertünk, itt egy olyan CS emberke szállásolt el minket akinek a foglalkozása nem más mint videojátékot tesztelni. Azaz ezen a szinten kezdte, azota vezetői szintre lépett. Irigylésre méltó szakma, egész nap játszól és fizetnek is érte. Ő irigyelt minket az utazásunkért, mi irigyeltük őtet a szakmájáért.
Matt

Lincolnból Leedsbe tekertünk, itt rókát láttunk, a ház elött kajára várva. Az angoloknál minden egyes nap láttunk legalább egy nyuszit, rengeteg fácánt, meg mindenhol ott a bárány.
De tényleg mindenhol bárányt látni. Előd van mivel szorakozzon. Élvezi ijesztegetni őket, néhanapján én is.
Róka jár az udvaron
A brit időjárásról: nagyon változatos, mi fogtunk ki napos meleg időt is és fogtunk ki ködös esős időt is. A ködös idő a tipikus brit kőházakkal megkeverve amolyan misztikus hangulatot ad. Ha vannak szellemek, nem tudom mert még nem találkoztam egyel sem, akkor a szigeten biztos, hogy ott vannak. 

Eltekertünk Lake District-be, az angolok hires nemzeti parkjába. Itt gyönyörű időt, fantasztikus helyet fogtunk ki. Gyönyörű tavak körbevéve hagyekkel. Az az a hely ahol a legjobban érzem magam. 
Itt másztuk meg az idén az első hágót, eléggé kegyetlen volt, de ez csak bemelegitő volt a skót fennsikra. 

A Lake Districtet elhagyva, nem volt szállásunk, igy maradt a kopogtatos általában jól bevált módszer. Első házba bekopogtatunk, kinyitja az ajtot egy fiatal hölgy, mondjuk kik vagyunk mit szeretnénk, mire a hölgy: persze semmi gond, van a garázs ott ellehetünk reggelig, behivna a lakásba is, de van egy két éves lánya ezért maradjon a garázs, de ha kell befűti, meg plédet is ad. Használhatjuk a fürdőszobát, konyhát. Ez mind arra a kérdésre adott felelet volt, hogy van-e egy kis menedékük éjszakára. Kivoltunk akadva, ismét.

Vacsorát is kaptunk és utolag kiderült, hogy a lány is sokat utazott és szállt meg ugyanigy családoknál. A férj egy lengyel srác volt, doktori hivatással. Elmesélték, hogy elöször lengyelországban probáltak letelepedni, de az ottani orvosi fizetés meg rendszer pont ugyanolyan mint a román, ezért úgy döntöttek, hogy visszajönnek Angliába.
Földre szállt angyal

A férj gond nélkül kapott orvosi állást és az angol orvosi fizetésből él az egész család, és még sporolni is tudnak egy gyerek mellett. Elmondtuk mi is, hogy mi járatban vagyunk, mire a férj egy mondattal fején találta a szöget: this is a spiritual travel, azaz ez egy lelki utazás. Aztán elmeséltük, hogy a Lake District milyen szép volt és, hogy igyekszünk a skót fennsik fele. És akkor a férj megint nagyon szépen körbe irta mindkettőt: Lake District, gyönyörű, de látszik az emberi beavatkozás nyoma, minden rendezett, mig a skót fennsik, brutálisan szép és vad, nincs kiépitve. És igaza volt. A skót fennsik egyedi, nem lehet benne csalódni, maximum, ha rossz időd van, akkor viszont pokol tud lenni.

Másnap estére elértük a  Hadrianus falat, melyet a romaiak épitettek, hogy védjék magukat a skótoktól. A fal a keleti partvonalat köti össze a nyugatival. 

Itt ismét szállást kértünk és ismét az első kopogtatásnál szállást kaptunk, vacsorát, reggelit és útravalot.