Franciaországban
Motto:"Kulcs a franciák kedvességéhez,
segitőkézségéhez :Bonjour"
Első izben megtett útvonal Franciaországban:
View Larger Map
Franciaországtól kezdödően lehetett igazából érezni a tél elmulását, a változás szelét.
A természet szép lassan kezdett életre kelni. Az idő egyre jobban kezdett felmelegedni, lehetett már kesztyű nélkül is tekerni. A déli orákban már megengedhető volt, hogy kinnt a szabadba ebédeljünk.
 |
| Az első ebéd a szabadban 2011ben |
Az emberi érzékszervek szép sorjában kezdik el érezni a természet felébredését. Előbb a szem és a bőr észleli a napsugarat és annak melegét, majd a fül meghallja a madarak csicsergését. Ezt nagyon kellemes volt érezni a nyomasztó tél után, ezáltal mi is kezdtünk lassan lassan életre kelni, megujulni. Teljesen nem örvendtünk neki, mert tudtuk, hogy még ott van a brit sziget és az még hozhat meglepetéseket, de azért élveztük a tavasz első jeleit.
Pazar érzésektől fosztja meg magát az a személy, aki ezt nem tudja észrevenni.
Egy határmenti francia kisfalucskába volt szállásunk, melyet estére elértünk és barátságos emberek között tölthettük. A francia kisfalucskák gyönyörűek. Keskeny, kanyarós utcák, melyek mentén kőből épitett házak vanak felhúzva. Minden házból egy kislámpás révén pislákol kifele az élet. Titokzatos, misztikus hangulat fogadott minket, valahogy az az érzésem volt hogy, bepottyantunk a középkorba. Nappal sem veszitenek sokat a maguk varázsukból ezek a falvacskák
Persze nem voltak felhőtlenek a napjaink ezekben a napokba sem. Egyre gyakrabban kaptam a gumidefekteket, a szálláshelyre is gumidefekttel gurultam be. Másnap reggel azzal kezdtem a napot, hogy gumit foltoztam. Aztán utnak eredtünk és nemsokára megint gumidefektet kaptam. Akkor derült ki, hogy a hátsó külsőben levő drótszálak mind sértették ki a gumibelsőt. Előkaptam a leukoplaszt (sebtapaszt), s mind az egyszeri ember leragasztottam a kiálló drótszálakat, hátha lesz valami eredménye.
Nem volt, ismét gumidefektet kaptam. Ekkor jött a megmentő ötlet, mely végül nyerőnek biyonyult, hogy cseréljem ki a hátsó külsőt, az elsővel. Még egy probléma megoldva. A másik gond a szembeszél volt ami nem akart sehogy se alábbhagyni, ezért aztán eléggé megszenvedtük azt az 500 km-t, amit a határtól Párizsig tekertünk.
Második estét egy ismeretlen francia családnál töltöttük. Nem volt szállásunk, probálkoztunk a kopogtatos módszerrel, bát tudtuk, hogy ezuttal nehezebb lesz, mert a franciák nem tudnak angolul, mi meg nem tudunk franciául. Épp egy ilyen pompás kisfalucskában, láttunk meg egy embert, aki tett vett a háza körül. Odatekerünk, mutatjuk mit szeretnénk. Megértette, bár nem beszélt angolul és nem utasitott el. Volt neki egy kis istállója és oda beengedett minket éjszakára, vacsorát is kaptunk. Ennyire egyszerüen ment, ezuttal.
Mivel az idő valamelyest felengedett, megengedhető volt a sátrazás. Párizs elött sátraztunk elöször 2011-ben. Nagyon jol aludtunk. Jo mélyen.
Egy kicsit félve léptem át a francia határt, mert eddig bárhol megfordultunk és a franciák kerültek szóba, legtöbbször az volt, hogy ők nem beszélik az angolt, beképzeltek, egoisták azaz, mind negativ tulajdonságok jöttek elő. Nagyon nagyot csalodtam pozitiv értelemben. Bárhol jártunk és bárkit kérdeztünk, ha tudott akkor segitett. Az igaz hogy, nem nagyon beszélik az angolt, de még ugyis ahogy a fenti példa mutatja nem voltak arrogánsak. Sőt ellenkezőleg nagyon is segitőkeszek voltak, bár bevallották ők maguk is, hogy a francia valoban egy arrogáns nemzet. Ugyanez volt Párizsban is, ha utbaigazitásról volt szó, akkor bátran kérdezhettünk. A kulcsszó a franciák kedvességéhez : Bonjour.
Párizsban
Pontosan nyolc hónap után értük el Párizs-t. Párizs hatalmas. Ilyen szintű városban, csak Berlinben jártunk ezidáig. Egy kanadai srác, Blair szállásolt el minket azalatt az egy hét alatt amit Párizsban töltöttünk.
 |
| Párizsi vendéglátonk, Blair |
Párizsban meglátogatott Ida és hozta magával a hideg frontot. Mig én kimentem Ida elejébe, azalatt Előd egy pazar krumpligulyást készitett. Késő délután értünk haza, megvártuk Blair-t, hogy hazaérjen, majd jóizűen belaktunk az Előd féle gulyásból.
Párizs nagyon szép. Egymagamban is egész szépen eltudtam volna lenni benne, de az, hogy a kedvesem ott lehetett mellettem az csodálatossá tette azt a rövid egy hetet.
 |
| Hajnalhasadás |
Első nap meglátogattuk a belvárost, második nap elmentünk Disneylandbe, harmadik nap kitekertünk Versailles-be, a királyi udvarba.
Sajnos első nap pocsék idő volt, melynek következtében eléggé összelett csapva a városlátogatás és már délután hazamentünk. Mire hazaértünk és megebédeltünk az idő némelyest felengedett, igy kimentünk bolyongani még egy kicsikét a városban. Megnéztük az Eiffel tornyot este, majd feltekertünk a kacskaringos csendes kis utcákon a Sacre Coeur bazilikáig, honnan beláttuk egész Párizst.
 |
| Arc de triumph - Diadaliv |
Második nap Disneyland-be mentünk. Nagyon vártuk már ezt a napot. És nem csalodtunk. Disneyland az egyik földi paradicsom. Hatalmas területen fekszik, a család apraja nagyja eltud lenni ott egész nap ugy, hogy észre sem veszik, hogy eltelt a nap. Négy világra van felosztva a park: A Vadnyugat, Fantázia országa, Kalandfölde, Utazás a jövőben. Mindegyik világ minden aktivitásával, nagyon nagyon jól meg van alkotva. Fantasztikus dolog ott mozogni a mesevilágban, Miki egeret, Donald kacsát látni. Fáradtan és elégedetten értünk haza akárcsak első este. Ezen este Blair vitt el minket egy csendes kis étterembe vacsorázni.
 |
| Disneyland |
 |
| Előd arcára kell koncentralni |
Következő nap én Idát kikisértem a buszmegállóba, mely ment a reptérre, Előd meg találkozott Gyöngyivel. Gyöngyit Előd Budapestről ismeri, meg annak idejen egy helyen dolgoztak.
Végül egy eseménydús hét után, búcsut vettünk Párizstól és útnak indultunk a Brit sziget fele. Az első éjszakát Beauvais-ba töltöttük, egy hotelbe, köszönhetően Gyöngyinek és Lacinak, akik nemcsak a számlát állták, hanem autoval az összes csomagot felszálitották Beauvais-ba, ahol meghivtak egy kiados vacsorára.
 |
| Laci és Gyöngyi. |
Ilyen sokat rég ettünk. Úgy éreztem magam, mint az ünnepi kacsa, jól megtömve. Természetesen a sajt, nem maradhatott ki a menüből. A franciák nagyon nagyon finom sajtokat tudnak elővarázsolni. Ha francia családnál szálltunk meg mindig volt legalább 4-5 különböző sajt az asztalon vacsora után deszertként feltálalva.
A sajt mellé bort fogyasztanak.
Azt mondják ők maguk, hogy az év minden napjára van egy egy fajta sajtjuk. Micsoda sajtok...édes, penészes, kecske sajt, krémes, bűdős és mind mind izletesek. A franciák odafigyelnek, hogy mit és mennyit esznek. Nem is nagyon láttunk elhizott franciát. A gyerekek az édességet nem nagyon ismerik. Helyette sajtot, gyümölcsöt, joghurtot kapnak.
A francia előbb halna éhen, mintsem reggelire hagymát egyen szalonnával.
Beauvais-ba Előd egy újságba kiszúrta, hogy Bölöni László-t leszerződtete a Lens futballklub.
Lens Beauvoi-tól két napi tekerésre volt északnak ezért nem is haboztunk azon hogy, legalább megprobáljuk felkeresni Bölöni Lászlót. Lens-be érve elmentünk a futballklub stadionjához, ahol tudtunkra adták, hogy a csapatnak épp edzése van a külvárosban. Kitekertünk a klub technikai bázisához, ahol végül találkoztunk Bölöni Lászlóval, ki miután elmondtuk, hogy kik, honnan és mi járatban vagyunk boldogan fogadott minket. Bevitt az irodájába, felhivta szüleinket, elmondta, hogy épp hol járunk végül meghivott egy kiadós ebédre, miközben elbeszélgettünk.
 |
| Bölöni László épp a szüleinkkel beszélget |
Az ebéd után emlékbe kaptunk egy egy trikót, majd folytattuk utunkat Lille-be ahol meleg szállás várt ránk.
Fantasztikus érzés volt Marosvásárhely egykori futball csillagával egy délelöttöt eltölteni.
 |
| RC Lens futballcsapata |
Lilleből kifele jövet összekaptunk egymás között, mondjuk nem elöször, minek az lett a következménye, hogy két napig külön tekertünk. Dunker-ben a kikötőben találkozunk, megbeszéltünk néhány dolgot, majd másnap áthajoztunk a Szigetre.
