Hollandia

Kloppenburgból a holland határ már csak egy napi járásra volt. Az éjszaka Hollandiába volt betervezve, Emmen városába. A hőmérő már nem ment -5 fok alá és a hó is egy kicsit megcsappant, de azért még mindig nehézkes volt az előrehaladás. Délutánra elértük a határmenti német kisvároskát Meppen-t, ahol kisebb-nagyobb nehézségekbe ütköztünk. Előd biciklijén a lánc elszakadt, megjavitotta, de megint az volt, hogy mindezt hidegbe kellett lerendezni. Ezt főleg az ujak szenvedik meg.

Aztán nem kaptuk a bicikliseknek is járható útvonalat, mely átvisz minket Hollandiába. Végül eldugott, havas kis utcákon, nehezen átvergödtünk Hollandiába. Ég és föld Németország és Hollandia biciklis utak szempontjából. Ahogy átléptük a határt azon nyomban, megjelentek a tisztára takaritott biciklisutak, kitünő jelzőtáblákkal. Nagy megkönnyebbülés volt ez. Gyerekjáték volt letekerni a maradék 20km-t Emmen-ig. Emmen-be beérve kérdezösködtünk, hogy merre van az arra, mire egy kedves hölgy meghivott minket egy meleg teára, egy hangulatos kis kocsmába. Be jó volt beülni melegedni...
A kocsmában az emberek kifaggattak, hogy van-e ahol aludjunk, mondtuk hogy, igen Dinant Dekker fogad minket éjszakára. Mindenki megnyugodott, hogy jo kezekbe leszünk. Felhivták Dinant és elmondták, hogy megérkeztünk Emmenbe, ne aggodjanak mert jövünk.

A meleg tea után házhoz vezettek minket, ahol meleg étellel vártak bennünket.

Dinant Dekker

Anke Dekker

Eredetileg egy éjszakát szerettünk volna Emmenbe tölteni, de Dinant és Anke marasztalt, igy az egy éjszakából kettő lett. Emmenbe van egy nagyon jól kiépitett állatkert, azt láttogattuk meg. Újdonság volt a Piranha hal látványa és vicces a kenguruk kinntléte a hóban.

WTF!???!

Kaptunk ajándékba a Dekker családtól egy 300 GB külső merevlemezt és ugyancsak ők szervezték meg a szálláshelyünket Amszterdamban.

Az ajandek

Emmenből Zwolleba, Almerebe, majd Amszterdamba gurultunk és ezt mind biciklis utakon. Közünk nem volt az autokhoz egész Hollandiában. Mondjuk átkozodtunk igy is eleget, mivel a biciklisút hálozat ugy van kiépitve, hogy a turista a legtöbbet lássa az ország szépségéből, ezért sokszor túloráztunk a biciklin. A másik probléma az volt, hogy helyenként nem volt letakaritva a hó. Ennek sulyát a legjobban Amszterdam elött éreztük, mivel a biciklis út többnyire kinnt a természetben volt kiépitve, melyet télen senki nem takaritott. Nyáron vigan fütyörésztem volna, de igy valahogy nem jött a számra a füttyszó..

Amszterdamba 31-én értünk be, ahol Anke Dekker, testvére Jel és férje Chris fogadott minket “olieball”-al, azaz meleg pánkóval.

Chris es Jel

Örvendtem, mint egy kicsigyerek. Egy kis délutáni alvás után kimentünk a központba szilveszterezni. Beolvadtunk egy Couch Surfinges társaságba, söröztünk, füveztünk, megnéztük a hatalmas tűzijátékot, mely körülbelül két orát tartott, járkáltunk Amszterdamban, majd fáradtam hazamentünk. Különleges volt.

A rákövetkező két napra maradt a városlátogatás. A legszebb talán a keskeny utcák, a keskeny magas házaival és a csatorna rendszer látványa volt.

 A házak előre vannak dőlve, de nem véletlenül. Az egyik oka: a keskeny ajtók miatt a bútorokat csigarendszerrel juttatják be a lakásokba az ablakon keresztül. Igy a bútor is bejut a házba és a ház fala is megmarad, mint a kecske a káposztával.  Másik ok: hogy az eső ne verje a ház falát. Mind az az érzésem volt, mikor átmentem egy egy keskeny utcán, hogy a házak most dőlnek rám. Este Amszterdam nagyon hangulatos.

Meglátogattuk a Rijks múzeumot, mely Hollandia  és Amszterdam aranykorát eleveniti meg. Szép volt, de mi nem ezt akartuk megnézni, hanem a Madam Thussauds-ot (hires emberekről készitett viaszbabuk) múzeumot. Mi mind kérdeztük, hogy ez az a múzeum amit mi szeretnénk látni, mindenki csak azt mondta, hogy igen igen, igy hát befizettük a belépődijat. Bementünk, majd 10 perc múlva elhagytuk a múzeumot. Ilyen gyorsan soha nem neztem múzeumot életemben. Ez volt a második legnagyobb ostobaság amit elkövettünk ezen az úton. Az első és a leghatalmasabb, az a rengeteg fölösleges csomag cipelése.

Volt egy gyémántkiállitás, arra is elmentünk, az ingyenes volt. Egy hangyapucányi gyémánt kb 500 euro. Ha annál nagyobb valamivel, mondjuk 2x akkora, akkor már kb. 10x drágább.

A múzeum és a kiállitás után Oscar Manger-el találkoztunk, aki Előd ismerőse. Előd Oscart még Budapesten ismerte meg, pár évvel ezelött, egy albérletben laktak 2 éven keresztűl. Oscar meghivott minket füvezni, meg egy finom pizzára. Befüveztünk, én egy kicsit rosszul lettem, mivel egy picit többet szivtam a kelleténél, Elődék pedig jólérezték magukat. Érdekes tapasztalat volt az az állapot. Mindenfélét éreztem a fűnek a hatása alatt: erőtlennek, rosszul, kellett nevetnem, ha akartam ha nem, majd elmúlt az egész és egy kis idő után kezdödött elölről az egész. A jelenség kb. 2 órát tartott. Füvezés után pizzázni mentünk és ott jött meg a fűnek a hatása, minek következtében egész idő alatt amig az étteremben voltunk kacagtunk. Meglettünk nézve rendesen.

Jel, Amszterdam-i házigazdánk gyüjtögeti a malacokat, mindenféle malacot, kivéve ami élő. Ajándékba vettünk neki egy kis perselyes porcelán malackát. Mekkora öröm lepte el az arcát mikor meglátta, hogy mit vettünk neki. Nagyon jól esett, hogy ekkora örömöt tudtunk okozni. Végül január 3-án távoztunk Amszterdamból.

Amszterdamból Leidenbe gurultunk, ahol ugyanaz az Oscar várt minket, aki velünk volt a fővárosban is. Amszterdam es Leiden között mesebeli helyeken tekertünk, kis falvak, keskeny utcákkal, magas házakkal a csatorna partján. Hangulatos volt még igy télen is. Közben történt egy nagy változás: eltünt a hó és a hőmérő sem ment napközbe -3 fok alá.

Leidenbe eszembe jutott, hogy Amszterdamban felejtettem a napszemüvegem. Megkértem Oscart, hogy autoval menjünk utánna. Amit mi megtettünk egy nap alatt bringával, azt autoval oda-vissza megjártuk egy óra alatt. Mire visszaértünk Előd előkészitette a húst és a szalmakrumplinak valót, amit megsütöttűnk, majd jóizűen elfogyasztottunk.

Elod es Oscar

Másnap Dordrechtbe mentünk ahol, Deuten Makkai Réka Bernd és a gyerekek(Simon, Janka, Andreas) fogadtak minket. Itt is két éjszakát maradtunk. Együtt elmentünk városlátogatóba, megnéztük a Simon Van Gijn múzeumot, ahol betekintést nyerhettünk a 19-ik századi gazdag polgárok hétköznapjaiba és pihentünk.

Úgy volt, hogy Dordrecht lesz az útolsó állomás Hollandiában és a következő éjjelt már Antwerpenben fogjuk tölteni. Ez nem jött össze, több okból kifolyolag. Az egyik, hogy nem néztük meg az utvonalat, hogy pontosan merre is kell mi menjünk, ezért megtettünk egy jó pár km-t fölöslegesen, igy elment egy csomó idő a tájékozodásra. A másik ok, hogy kb délután 5 óra tájban kaptam egy gumidefektet, ami idegileg kikészitett. Nem a gumidefekt készitett ki, hanem a télnek a súlya, az állandó kintlét a hidegben, a szálláshelyek szervezése. A gumidefekt volt az utolsó csepp a pohárban. És persze, hogy ilyenkor mindig jön a pozitiv. Egy kisgazda jött oda hozzánk és kerdezett rá, hogy segithet-e valamiben, vigye el a biciklit az autoval egy biciklisműhelybe? Mondtam, mehetünk. Elvitt a biciklisműhelybe, majd ott megkérdezte, hogy szeretnénk-e nála tölteni az éjszakát. Elfogadtuk.
A béka feneke alatt voltam idegileg. Nem volt erő a testemben, energia a lelkemben.  Nyomorultnak éreztem magam...
Hazavitt autoval, felballagtam a szobába es lefeküdtem. Talán ez volt a mélypont.
Ja és reggel felkelek ránézek a biciklire és megint gumidefekt. Egy újabb lik lett a belső gumin, pedig a foltozás után nem is ültem a biciklire. Ha nem látom a két szememmel nem hiszem el.

Belgium

Az elkövetkező napokban sem voltam hangulatomban, nem is akartam nagyon emberek közé keveredni. Mégis Antwerpenben a vendéglátonknál egy szép kis társaságba keveredtünk, akikkel elbeszélgettünk, elidoggáltuk az időt, majd mindezt folytattuk egy kis hangulatos kocsmában, ahol épp CS találkozó volt megszervezve. Itt probáltam ki 4-5 különböző belga sört, de egyik sem izlett annyira mind a Pilsner. Lehet azért, mert azt nyáron ittam.
Jót tett ez a kis kikapcsolodás.

Antwerpenből Brüsszelbe mentünk egy nap alatt. Itt meglátogattuk az Atomiumot, a központi teret.

kepek

Engem Brüsszel nem nyügözött le, sőt csak felbosszantott, az amugyis labilis lelkiállapotomban. A szálláshely a  külvárosban volt, nagyjából tudtam merre kell menni, de még hébe-hóba meg kellett kérdezzem merre van az arra.

Savanyú szájizzel maradtam az emberekkel folytatott kommunikáció után. A legrosszabb az volt mikor, megállitottam egy rendőrauto-t és megkérdeztem angolul, hogy tudják merre van az a bizonyos utca amit mi keresünk. Négy rendőr ült az autoban, két férfi ült elől, két nő hátul. A férfi már akarta mondani, hogy merre kell menjünk, mire hátulról a nő, hogyha segitséget szeretnénk, akkor beszéljek franciául. Éreztem, hogy elborul az agyam. Végül a férfi elmondta merre kell menjünk, majd mindenki ment dolgára. Megkaptuk Barbaráék, vendéglátóink házát, akik vártak már ránk. Elpanaszkodtam a rendörnővel történt kis balesetem, mire Barbara megnyugtatott, hogy nem kell idegeskedni, az ilyen embereknek komplexusai vannak. Olyan jól esett ez a kis vigasz. Ettöl függetlenül, ki voltam készülve és ahogy két nappal ezelött, pont ugyanugy, felballagtam a szobába és lefeküdtem.

Az Atomium

Barbaráéknál

Mindig megértést és segitséget kaptunk a rendörők részéről, bárhol jártunk Europában. Itt nem. Brüsszelt másnap elhagytuk, meglátogattuk Waterloo-t, Napoleon utolsó csatájának szinhelyét, ahol 1815. június 18-án vereséget szenvedett az Európai hatalmaktól.

Majd továbbgurultunk délnek, Luxembourg irányába. Belgium déli része irtozatosan dimbes dombos. Még Luxembourg elött történt egy fontos dolog: másodszorra kellett fogaskerekeket illetve láncot cseréljek. Egy órát vett fel ez a művelet 0 fokban. Másnap az ujjaim fájtak rendesen.

Luxembourg

Luxembourgban két napot töltöttünk. Első nap beértünk a fővárosba melyet sipp supp meglátogattunk, majd megkerestük az aznapi szálláshelyet. Kristóf és családja fogadott minket. Kristóf Barbaranak a testvére, aki minket Brüsszelbe fogadott. Sokszor megesik, hogy egy szálláshelyen a család aki fogad minket, beszervez nekünk újabb biztos szálláshelyet, családtagok, rokonok, ismerösők révén.

Tobiás, Domokos és Kornél

Anna es Kristof