Dánia

Helsingborból hajóval keltünk át Dániába (Helsingorbe), ahol már a kikötőbe biciklis út, hó az útszélén és napsütés fogadott.

Elindultunk Koppenhágába, ahol biztos szállásunk még nem volt. Útolsó pillanatban ez is megoldodott a CS segitségével. Útolsó pillanatok...

Koppenhága gyönyörű még télen is. AZ EMBEREK ÚGY BICIKLIZNEK DECEMBERBEN, HÓBAN, HIDEGBEN, MINTHA AZ A VILÁG LEGTERMÉSZETESEBB DOLGA LENNE. A biciklisutak kifogástalanok, páratlanul jól megvannak csinálva és ez nemcsak Koppenhágában, hanem egész Dániában.

Még mindig kiakadok, ha arra gondolok, hogy a szökék magassarkuban, bulira kiöltözve tekertek. Két napot töltöttünk a dán fővárosban, meglátogattuk az óvárost, a Carlsberg sörgyárat, a Nemzeti Múzeumot. A Pilsner még mindig különlegesebb, mint a Carlsberg. A múzeumra meg legalább két napra van szüksége az embernek. A két nap alatt megállás nálkül havazott.

Kiralyi palota Koppenhagaban

Koppenhágából Odensenek indultunk, ami két napi járásra van biciklivel. Egy éjszakát a két nagyváros között kellett töltsünk. Előre megbeszélt szálláshely nem volt, igy hát maradt a Norvégiában jól bevált kopogtatos módszer. És aki kér az kap. Dániában sem kellett sátorban aludjunk. Egy ifjú pár fogadott be minket éjszakára. Szeretetet kaptunk tölűk. Sokat sokat.

Másnap elértük Odenset, itt Olti Csaba fogadott minket, aki Csikszereda-i és Odenseben mesterizik.

Peti Felvidékről és Csaba Csikszeredából

Neki köszönhetően ittunk édes sört és meglátogattuk a Hans Cristian Andersen meseiró szülőházát. Ezekben a napokban hatalmas hómennyiség hullott, ezért elég lassan és nehezen tudtunk haladni.

Hans Christian Andersen szobra Odenseben

Odenseből Koldingba vártak minket, viszont nem voltak teljesen meggyözödve, hogy képesek leszünk megtenni az utat a lehullt hómennyiség miatt. Megtettük, nem volt leányálom, de lehetséges, minden lehetséges. Kolding elött történt egy olyan dolog, amivel eddig útunk folyamán nem találkoztunk. Tekertünk a hóba és hidegbe, amikor megelőz minket egy auto, a legközelebbi parkoloba félrehúz, bevár minket, egy idős férfi kiszáll az autoból és megkérdezi, hogy van-e szállásunk ma estére, ha nincs akkor töltsük nála az estét. Mondjuk, hogy szállásunk van, de átvagyunk fázva és egy meleg teát nagyon szivesen elfogadunk. Leadta a cimet hova kell menjünk, visszaült az autoba és elöre ment fogadni minket.  Mi folytattuk az utunkat, majdnem feleuton voltunk a meleg teától amikor, hopp leszakadt a hátsó csomagtartom. Várhatott volna, még egy kicsikét....

Ha történik egy jo akkor történik egy rossz is. De a rossz után ismét csak jo jöhet. Az emberke nem várta meg, hogy mi házhoz menjünk, hanem kijött elönkbe egy kis teherszállitó autoval. Épp jókor. Feldobtuk a bicikliket az autora, majd mentünk átmelegedni. Ránk fért. Melegedés után felajánlották, hogy bevisznek minket Koldingba, ne kelljen a hidegben, sötétségben tekerni. Mi elfogadtuk, igy teherszállitó auton érkeztünk Koldingba.

Földi őrangyalok

Itt Baczó Zoltán és Ildikó fogadott minket Székelyudvarhelyről. Fuszulykalevest kaptunk vacsorára .

Másnap még indulás elött elmentem egy biciklisboltba, hogy vegyek egy új csomagtartot. Nem kellett újat vennem, megjavitottak a régit.

Kolding volt az utolsó nap Dániában, a következő estét ismét Németországban töltöttük, Flensburg városában.

Baczo Zoltán és kedvese Ildikó

Négy hónapot töltöttünk Skandináv félszigeten, a legszebb élményeket nyujtotta nekünk Finnország, Lappföld, Norvégia, Svédország és Dánia.  KÖSZÖNJÜK SZÉPEN SKANDINÁVIA.

Ismét Németországban

Ott folytattuk ahol abbahagytuk, jó nagy hóban.

Még valahol Osloban reménykedtünk, hogy mire elérjük Németországot addigra eltünik a hó, de nem, nem tünt el. Mindenki csak azt hajtogatta, hogy ez a nagy hó csak véletlen, már hosszú ideje ez a második fehér tél Németország északi részén. Ez a tény sokat nem segitett rajtunk. Estére gurultunk be Flensburgba, ahol Daniel fogadott minket, meleg szállással, kajával. Ezen a napon értük el a 15.000 km-t.

Daniel Flensburgbol

Flensburgból Rendsburgba ismét hatalmas hóviharban tekertünk. Nem volt egyszerű, de letekertük és az éjszakát ismét melegbe tölthettük,  köszönhetően a Holger családnak. December 23-át irtunk aznap. Másnap a reggelinél egy nagyon szép karácsonyi ajándékot kaptunk Nils-től (9 éves).

Nils Holger

...és az ajándék

Karácsony szombatján 125 km-t tekertünk többé kevésbé könnyű terepen Hamburg-ig. Hamburg városáig nem volt probléma. Hamburgba viszont eltévedtünk, majd a  szállás elött Előd  hátsó váltókábelje elszakadott. Nem volt csere váltókábel. Mivel igy nem lehetett folytatni az utat, kivettük az első váltókábelt és azt tettük hátra. Nem volt több mint 15 perc, de -3 fokban, nem az a hű de nagy élvezet. Végül megtaláltuk a Hamburgi szálláshelyet, megvacsoráztunk, majd a felhalmozodott fáradtság ágyba döntött minket.

Ezekben a napokban is mindegyre elöre megszervezett szálláshelyeink voltak. Hamburg-ból Brema-ba vonattal mentünk. Hamburg és Brema között a távolság 120 km. Ez a távolság nekünk már túl sok volt úgy, hogy elötte való nap 125 km-t tekertünk, fagyoskodtunk. A vonatozás miatt volt időnk megnézni Hamburg-ot, elérni Brema-ba és ott meglátogatni a Brema-i muzsikusokat.

A Bremai muzsikusok

Az éjszakát egy kedves német hölgynél töltöttük, akinek volt két kutyusa, két cicája mind az állatmenhelyről. Heide Neumann közvetlen és barátságos volt velünk.

Heide Neumann

Magyarokkal való találkozás Kloppenburgban

Németországban az útolsó éjszakát, egy kisvárosban, Kloppenburgban töltöttük. Itt nem volt elöre megszervezett szállásunk, ezért úgy döntöttünk átmegyünk a városon, majd a külvárosban egy farmon szállást kérünk. A városból kifele, egy udvaron vig múzsikaszót hallunk. Hopp! Megállunk és bekopogtatunk. Vámosi Laci (Nagykanizsáról) nyit ajtót. Mondjuk neki magyarul, hogy kik vagyunk, mit csinálunk és hogy egy éjszakára kaphatunk-e szállást. Persze, hogy kaphattunk, nem csak szállást hanem, meleg kaját és ajándékba 3 kiló füstölt húst. Feltétel nélküli szeretetet kaptunk, természetesen nem elöször az út során. Kiderült, hogy a nagy házban ahol vendégül láttak, sok sok magyar munkás lakik, akik kimentek Németországba dolgozni a húsiparban. Köszönjük fiúk, köszönjük Laci az ajándékot. Sokszor ettünk abból a húsból.

Lehel, Golya, Vámos Laci és a Fater

Az ajándék