Svédország.
Ritka boldogság fogott el, mikor megláttam a Norvég-Svéd határt. Azt hittem az már csak a mesékben létezik. Tiszta pszichologiai játék az egész, az ember újult erővel gurul tovább és az egész egy tábla miatt...
Svédországban az első dolgunk volt, interjut adni a regionális ujságnak. Ennek egy haszna volt, hogy aznap estére megoldodott a szállásunk. Köszönet érte a riporternek meg a helyi egyháznak.
Bár közel két hónapja télbe gurulunk, azért a svéd időjárás is tartogatott meglepetéseket: -17 fok, hóviharok, na meg mik is voltunk annyira ügyesek, hogy az ilyen napokon tekerjünk 120-150 km-t.
Milyen az mikor az ember -17 fokban teker 150 km-t? Lehet játszani a gondolattal. Különben rekordot döntöttünk, ez volt a legtöbb amit egy nap alatt tekertünk eddig.
Az időjárás mostoha velünk, viszont a társadalom most velünk van. Ezeken a nehéz napokon, nagyon nagyon sok segitséget kaptunk az emberektől, érdekes modon nem a svédektől, hanem legtöbb alkalommal a svédországban élő magyaroktól, lengyelektől, portugáltól, melyek feledhetetlen élményeket nyujtottak számunkra.
Hatalmas köszönet:
Eskilstunában a Zsidó családnak
Kumlaban Leventééknek
Stockholmban Petinek és Rékának
Gotheborgban Kugler Gábornak
Helsingborgban Robinak és Ibolyának
Halmstadban Attilának és Erikának
A Couchsurfereknek Karlstadból, Orebroból, Mariestadból, Lidköpingből, Trollhattanból, Varbergból.
December 1.
Ezen napon történt, hogy induláskor a hőmérő -14 fokot mutatott, este hétkor pedig -17 fokot.
Ez volt a rekord, ezelött és azután sem volt hasonló hidegre példa. Karlstadból kellett eljutni Őrebroba, ami az E18-as úton tekerve 115 km-t jelentett volna. Elméletileg az E18-as úton nekünk szabadott tekerni, de mivel az egész út jeges volt (kétsávos útról van szó), ezért végül nem az E18-t választottuk, hanem a kis falvak közötti utat, így lett a 115 km-ből 150 km.
Még egy rekord, kétlem, hogy bármelyiket is javitani fogjuk. Délután háromkor megálltunk (aznap először!!!) 80 km után, hogy ebédeljünk meg. Azaz a reggel elkészített két sandwich-et fogyasszuk el, de szomorúan és csalódottan kellett tudomásul vegyük, hogy két csontá fagyott sandwichet tartunk a kezünkben. Benzinkútnál voltunk megállva, így hát megkértük az elárusítót, hogy melegítse fel nekünk az ebédünket. Nem volt gond felmelegítette és mi jóízűen elfogyasztottuk. És ekkor jöttünk rá a szomorú valóságra, hogy még 70 km kijár nekünk aznapra. Nem olyan nagy gond az a 70 km, ha nincs az a hideg és nincs még vagy 40 kilo csomag a biciklin, de igy eléggé lehangoló volt a helyzet. Belevágtunk, ránk sötétedett, végül beérkeztünk Őrebroba, de az a 70 km legalább 140 km-nek tűnt. Az út természetesen havas jeges volt, de odafigyeltünk és nem estünk el. Örebroba, a kivilágitott utcára érve, ismét lehetett lazítani egy kicsit, ami abból állt, hogy én odavágtam magam, ami jólesett akkor, emlékszem csak feküdtem és a csillagokat néztem és jó volt. Csend és nyugalom. Összeszedtem magam, begurultunk az első benzinkúthoz, ahol az eladó mikor meglátta a fehér szakállamat, nagyot nézett, mire odamosolyogtam és mondtam neki, hogy jól vagyok. Akkor láttuk, hogy a hőmérő -17 fokot mutat. Egy különös nap volt ez.
Eskilstuna
A svéd főváros előtt 100 km-rel a Zsidó család fogadott minket. Gabriella, József, Melinda és a két cica, Herkules és Tess.
Gabinak az édesapja, Fejér Ákos, aki a kommunizmus idejében tornatanárként egy kisfalu diákjait biciklistúrára vitte országszerte, majd Európa szerte. Több évtizeddel ezelőtt szembeszállt a lehetetlennel és bebizonyította, csak akarni kell, csak küzdeni kell és akkor az álmok beteljesülnek, a lehetetlenek megvalósulnak. Itt lehet bővebben olvasni életéről:
Gabiék úgy fogadtak, hogy kijöttek elénk 50 km-rel autóval és hazavittek a meleg otthonba.
4-5 napja voltunk Svédországban és a hőmérő nem akart -10 fok alá csökkeni. Gabi felajánlotta már a legelején, hogy kijönnek elénk akár 100 km-t is, de nem akartam elfogadni az ajánlatukat, mert tudtam, hogy képesek vagyunk Eskilstuna-ig tekerni, de végül telefonáltunk és ők (Gabi és József) örömmel jöttek utánunk. Annyira átfáztunk, hogy egész hazáig mind csak melegedett a szervezetünk az autoban. Voltunk teremben mászni, több alkalommal is, meglátogattuk Stockholm-ot vonattal, járt a Mikulás, pihentünk, beszélgettünk.
 |
| Felirat hozzáadása |
Az egy hét alatt amit Eskilstunában töltöttünk sikerült regenerálodni egy cseppet és arra már nem is akartam gondolni, hogy mi következik majd ezután. Induláskor Gabi és Józsi elvitt minket Mariestad-ig autoval, a következő szálláshelyig. És otthagytak minket. Mennyire más mikor búcsúzáskor, mi maradunk és az emberkék távoznak mellőlünk. Sokkal nehezebb. Ez volt az első alkalom hogy búcsúzáskor mi maradtunk és más ment tovább.
Eskilstuna volt a negyedik nagyobb regenerációs pont az utunk során, Helsinki, Nordkapp és Sandnes után.
Stockholm
Stockholmban Peti volt az idegenvezetőnk. Peti Marosvásárhelyről van, őt ismertem régebbről. Ami számunkra különleges volt ebben a évszakban Stockholmban, a Vasa muzeum meg a karácsonyi vásár volt. A muzeumban egy hatalmas hadihajó van kiállitva melyet a 17. században épitettek a svédek és az első utján elsülyedt. 1959-ben a svédek felszinre hozták a hajót, rekonstruálták, majd kiállitották. Nyáron tuti több látnivaló van Stockholmban, de igy télen ennyi jutott. A legkülönlegesebb élmény számomra Stockholmban Peti és Réka volt.
 |
| Peti és Réka |
Különben ebben az időszakban az emberekkel való kapcsolat nyújtja a legnagyobb örömet, élményt.
Göteborg
Göteborgban találkozik három autopálya, tél is volt, nem volt valami különleges a város. Különleges volt Kugler Gábor, aki minket vendégül látott Göteborgban. A testvérével, Kugler Lászlóval, véletlenszerűen futottunk össze Berlinben. Jó volt mindkét testvérrel összefutni. Göteborgtól két napi biciklisjárásra volt a dán határ.
 |
| Kugler Gábor |
Két érdekes dolog történt a határig. Megkaptuk az otthonról küldött karácsonyi csomagot, meg utolsó nap pokoli hóvihart fogtunk ki.
Helsingborg
Halmstad és Helsingborg között is hatalmas hóviharba tekertünk, 3 óra alatt 25 km-t sikerült haladni. Délutánra csak felengedett az idő, így sikerült estére begurulni Helsingborgba, ahol a Linnea Hotelben (www.hotell-linnea.se) szálltunk meg, Bartus Róbert Levente (Erdélyből) és kedves felesége, Ibolya (Kárpátaljáról) jóvoltából.
 |
| Bartus Róbert Levente és felesége Ibolya |
Ők fogadtak minket nem is akárhogyan: házi pálinkával, gulyáslevessel, palacsintával és sok-sok szeretettel. Ez a sok sok finomság Svédország egyetlen magyar étterméből a Vig Özvegy-ből.
 | |
| Vig Özvegy étterem |
Vacsora után sétáltunk egyet Helsingborg központjába, majd fáradtan ágyba döltünk. Köszönjük a Bartus családnak.
