Trondheim

Trondheimban Alex Brasetvik fogadott minket. Trondheim Norvégia 3-ik legnagyobb városa és egyben kikötőváros. Itt éreztük azt, hogy visszatértünk a nagyvárosi életbe. Rengeteg ember, mindenki siet dolgára, elvan egyfele. Szép a folyópartra épitett házsor.

Oppdal

Trondheimből Oppdalba igyekeztünk az E6-on. Oppdalban egy román családnál szálltunk meg, akik 3 éve vannak kinnt Norvégiában. Elképesztő volt, hogy Ninel az apuka, mekkora gyűlölettel tudott beszélni Romániáról. Velünk nagyon kedvesek voltak, meleg, kényelmes szállást, szalmakrumplit kaptunk. Van egy 9 hónapos gyerekük, David. Az érdekes, hogy Romániába nem akarnak visszamenni a megélhetés miatt, itt Norvégiában van pénz, de csak ök hárman vannak. Nincsenek barátok, a norvégok nem azok a barátkozó tipusú emberkék. Valamit valamiért. Mindennek ára van.

Itt úgy döntöttünk, hogy a fölösleges csomagokat itt hagyjuk és majd Zoltán (Norvégiában megismert marosvásárhelyi kamionsóför), ha erre jár akkor hazaviszi. Kép nem készült az otthagyott csomagról, de egy nagy nagy szemeteszsákot megpakoltunk rendesen. Ezután megmértem csomagjaim összsúlyát, mely mostmár mindössze 30 kg.

Az időjárás Oppdaltól jobbra fordult valamelyest legalábbis csapadék szempontjából. A hideg megmaradt és az már csak márciusban fog melegebbre változni. Ezért gyakran van, hogy a kezünk jól átfázik.

Sognefjellet

Oppdal után keresztúthóz értünk, egyik irányba Oslo volt kitáblázva 250 km-re, a másik irányba Bergen 500 km-re. Ejj, lehet, hogy Oslo fele jobban huztak a bringák, de mi maradtunk az eredeti tervnél és mentünk Bergen fele, át a Sognefjelleten, Norvégia legmagasabb hágóján (1435 m). Micsoda hágó volt. 50 km emelkedő, melyből 30 km jeges úton, majd 30 km ereszkedő, melyből 15 km jeges úton.

Nehéz volt. Lefele összesen 6-szor buktunk el az úton, de az élmény, az megfizethetetlen. Az egy életre szól. Minden fehér volt, csak úgy süvitett a szél és nyugalom volt. Minnél többet küzd az ember valamiért annál kedvesebb emlék marad számára.

Bergen

Bergentől 15 km-re voltunk, este 7 óra volt és még nem tudtuk, hogy hol fogjuk tölteni az éjszakát. Probáltunk szállást keresni, de nem jött össze. Egykedvüen haladtunk a város fele, amikor félrehuzott egy auto, kiszállt belöle egy srác, odajött hozzám és kérdezi, hogy mi vagyunk a biciklisek akik irtunk neki szállásügyben Bergenben. Mondom, igen mi vagyunk, mire ő, jól van akkor ő fogad minket és megadta a lakcimét. Ez most nagyon jólesett...

Bergen egy gyönyörű kikötőváros. Hangulatossá teszik a várost a régi faházak, a halpiac, a nyűzsgés a központban és a sirályok jelenléte nagyon kiszinezi a város hangulatát. A srác aki fogadott minket ugyancsak CS tag.  Bergenben volt szerencsénk egy román emberkével összefutni. Matei Medgyesről van, 10 éve költözött ki Bergenbe és kihozta az egész családot. Egy rövid beszélgetés után megajándékozott minket 50 lejjel. Meg is hivtak magukhoz, mi nem éltünk vele. Bár igy útolag a pénz helyett lehet szivesebben tettünk volna egy kis látogatást. Nem voltak rossz emberek.

Strandvik

Épp Stavangerbe igyekeztünk, amikor kiment a majdnem vadi új első gumim is. Hejj be mérges voltam a BONTRAGER márkáju gumikra. Kettőt vettem én, egyet Előd és mind a három tönkrement 2-3 hét alatt. Szerencsére a közelben volt egy nagyobb bevásárlóközpont, itt tudtam egy új kűlsőt vásárolni. Vásárlás előtt tanácskoztunk Előddel, amikor ránkmosolygott a fortuna. Egy kedves hölgy jött oda hozzánk és mondja, hogy nagyon bátrak vagyunk, hogy ilyen időben tekerünk. Mondta, hogy ha belefér az időnkbe, akkor meghivna bennünket egy estére falucskájába, hisz pont aznap van férje 55-ik születésnapja és lesz egy kis buli rendezve. Szombati nap lévén, melyek nekünk igen keserű emlékeket idéz a szállás miatt, nagyon szivesen elfogadtuk a meghivást. De nem csak a szombati napért. Másképp is elfogadtuk volna. A szombati napok nekünk bajosak itt Norvégiában, mert azokon az estéken mindig nehezen ment a szálláskeresés.
Kellemes estét töltöttünk az ünneplő környezetben. Tortát meg sütit ettünk, ez különleges volt, Norvégiában nem olyan megszokott dolog a házisütemény.

Stavanger, Sandnes

Bergenből Stavangerbe igyekeztünk, itt a szállással nem volt probléma, Laci és Zsolt fogadott minket Sandnesbe, Stavangertől nem messze. Laci és Zsolt testvérek, marosvásárhelyiek és most Norvégiába jöttek szerencsét probálni.

Dolgoznak napi 12 órát mint sóför. Remek két srácot ismertünk meg személyükben. Bár testvérek, mégis különbözőek. Egy dolog közös bennük a vezetési stilus.
2371, 2469

A négy napból melyet itt töltöttünk, két napot a Lysefjordra használtunk el. A Lysefjord az egyik legszebb, legérintetlenebb fjord Norvégiában. Itt található a Szószék szikla (Preikestolen) és a beszorult kő (Kjerag).
Első nap a Szószék sziklát (Preikestolen) jártuk be, mely 604 m-re található a tengerszint fölött.

Estére nem mentünk vissza Sandnesbe Lacihoz és Zsolthóz, hanem bekérezkedtünk egy farmerhez.

Ő egy aggodó tipus, folyton csak azt hajtogatta, hogy örültek vagyunk, hogy ilyen időben tekerünk és hogy fel akarunk menni a beszorult köhőz mivel, hogy ott ilyenkor hó van.
Nagyon kedves volt velünk, szobát kaptunk, vacsorát meg reggelit. Mindent megadott amire szükségünk volt. Meg kellett igérjük neki, hogy ha lejövünk a hegyről felhivjuk és tudatjuk vele, hogy minden renben van. Megtettük. Köszönjük szépen Ivar.

Második nap meglátogattuk a beszorult követ (Kjerag) és a farmer nem hazudott mikor azt mondta, hogy hó lesz ott fent. Félméteres hóban császkáltunk fél napon keresztül és a cél nem hozta azt a meglepetést amit elvártunk tőle, de az addig megtett út kárpotolta a csalodást.

Egy nap erejéig csatlakoztunk a fiukhoz, bejártuk velük Stavangert és Sandnest. Meglátogattuk a 3 kardot, mely a vikingek nevéhez fűzödik, egy kicsit rendbeszedtük a bringákat, Előd is lecserélte a rossz gumit és meglátogattuk az IKEA-t. Ennyi hot-dogot életemben nem ettem, mint amennyit az IKEA-ban elfogyasztottam.
És hogy ne legyen baj az időérzékünkkel a fiúk megajándékoztak egy-egy karórával.

Az utolsó napot teljes pihenéssel  és egy kis esti bulival töltöttük. Ránk fért.
Fiuk köszönjük mindazt amit értünk tettetek. Még egy dolog amiért érdemes volt idáig tekerni.

Innen megújult erővel tekerünk, Oslo irányába, mely már csak 550 km.