Szlovákia

Tamással eltöltött egy nap után ismét magunkra maradtunk. Keletnek haladtunk a Spissky vár fele. Utközben meglátogattuk Besztercebányát. Semmi különös, a kommunizmus hangulatát őrzi a város. Mégis különleges hely marad ez számunkra hisz itt néztük meg a foci vb döntőjét egy jó hideg sör mellett.

Besztercebánya után egy ittas öreg bácsiba ütköztünk, egy kicsi falucskába. Megálltunk ebédelni ő odajött kérdezösködött keverve a németet az orosszal, majd továbbált. Egy fél óra múlva visszajött, egy fokkal józanabb volt és már a nyelveket sem keverte, tisztábban beszélte a németet. Elmondta, azért jött vissza hogy, meghivjon egy kávéra és hogy szivesen vendégül látna éjszakára is. Nem fogadtuk el a meghivást, hisz még csak délután három óra volt és még sokat kellett tekerni aznap. Végül 3 euroval ajándékozott meg bennünket. Rosszul esett neki, hogy nem fogadtuk el a meghivást és utolag mi is bántuk egy kicsit. Ez volt a második alkalom, hogy visszautasitottunk egy meghivást. Találkoztunk egy cseh biciklis vándorral, aki kb. 50 napja volt úton épp úgy mint mi, csak hát ő már hazafele tartott. Bejárta nagyjából a Balkán félszigetet. Elmesélte hogy, volt Alaszkában, meg Dél-Amerikában bringával. Jólesett magunkfajta emberkével összefutni.

A Spissky vár elött, meglátogattuk a Dobsinai jégbarlangot. Este értünk a barlanghoz és vacsorára rizset akartunk főzni, de nem volt vizünk. A parkolóban volt egy lakókocsi. Néhány perc gondolkodás után bekopogtattunk, hogy vizet kérjünk az emberkétől. Végül az lett, hogy megfőzte a rizset nekünk, miközben mesélt és sörrel kinált meg. Másnap reggel eggyütt látogattuk meg a barlangot és a belépődijat is ő állta. Alfred Thamnak hivják, Berlinből jött, hogy meglátogassa a jégbarlangot. A jégbarlang az egyik legnagyobb a világon. Kép sajnos nem készülhetett a barlang belsejéről

.
Barlanglátogatás után jöhetett a Spissky vár. A Spissky vár környékén, azaz Szlovákia Észak-Keleti részén nagyon sok cigány él. Találkoztunk csak cigányfalvakkal, nem voltak ellenségesek. Az egyik ilyen faluban hulladtam el a lezáromat. Észrevettem, de mire megfordultam a kis cigánykölyök már futott vele. Egye fene gondoltam egy probát megér, utánna megyek hadd lám visszakapom a lezárot. Az utca tele cigányokkal, mindenki élvezi a kis történést. Megállok a kölyöktöl 5 m-re, mutatom neki a tenyerem, hátha visszakapom. A kölyök vigyorog, mindenki minket figyel, senki nem mozdul. Eltelik igy egy kis idő, gondolom magamban, egye fene azt a lezárot, jobb ha odébbállok mielött a biciklit is kiveszik a fenekem alol. A kölyök gondol egyet, jön és visszaadja a lezárót. Megkönnyebülten ülök vissza a biciklire és békésen állok odébb. Azon az estén szinpadon aludtunk.

Másnap jöhetett a várlátogatás.

Még aznap elértük Poprad-ot az utolsó nagyobb várost mely utunkba esett Krakow fele. Itt kiderül, hogy a nehéz csomagoktól (megpakoltak rendesen Pozsonyban), meg a Szlovákia-i utaktól a hátsó csomagtartóm eltörött.

16 euroért kaptam egy újat, nem annyira jó mint a régi, de nincs eltörve. A régit is megtartottam hátha, majd egyszer megjavul. Megaztán a véremben van a cipekedés, minden fölöslegeset cipelünk ha kell ha nem. Majd az út végén kiváncsi leszek mi mindent cipeltem fölöslegesen. Még mielött elhagytuk Szlovákiát, a Magas Tátra örvendeztetett hegyormjaival. Élesek azok az ormok, olyanok mint valami fürészfogak.

Eseménydús napokat éltünk meg, jól éreztük magunkat Szlovákiában.

Krakow

Még egy város mely a világörökség része. A Wiszla folyó partján fekszik és talán Lengyelországban a legszebb a vár. A vár területén található a királyi kastély, a templom és hát a kilátás a várból az valami káprázatos.

A vár

39 fok melegben látogattuk a várost. A várral kezdtük, majd mentünk az óváros többi pontját is bejárni. Ekkor történt az aminek jobban örültünk, mint Krakow összes épületének. Bizonyos pontokban a tűzóltok a vizet szorták és mi rátaláltunk az egyik ilyen pontra. Hejj, az az öröm.

Kati, Benedek, Árpi

Gosia, Halszka

Erni

Olek

És ez csak az öröm egyik fele volt, mivel hűsűlés közben találkoztunk egy csoport magyarral, illetve lengyellel, akik Lengyelország északi részére igyekeztek, a tengerpartra.
Meghivtak bennünket egy sörre, amit mi elfogadtuk és igy vált teljessé a hűsűlés.

A sörözés után meglátogattuk az Emilio Schindler gyárat. Schindler német tiszt volt a II Világháborúban, aki rengeteg zsidó életét mentette meg azáltal, hogy dolgoztatta a gyárában.