Útközben Lengyelországban

Krakow felé egy kis falucskába érve ismét különös helyzetekbe keveredtünk. Egyik mókás volt a másik már nem annyira.

A nem mókás jelenet az az, hogy egy embert találtunk kifeküdve az út szélén. Pontosabban az országút szélén, ami ugyebár elég forgalmas. Ki voltunk akadva, hogy nem áll meg senki, hogy megnézze mi is a problémája annak az embernek. Mi megálltunk és értesitettünk egy nőt a közeli vendéglőből. Az értesités úgy történt, hogy hivtuk magunk után, majd megmutattuk miért is hivjuk. A probléma aránylag hamar megoldodott, került gyorsan egy kocsi és már is úton volt a korház fele. Kiderült, alkohol-komába volt az emberke. Őzike után enyhe túlzással ember életet is mentettünk.

A mókás jelenet közvetlen ezután történt. Ebédidő volt és találtunk is egy asztalt egy kis üzlet előtt, ahol gondoltuk majd megebédelünk. Lemegyek megkérdezni az illető hölgyet, hogy megengedi-e, hogy leüljünk és ebédeljünk. Kiderül a nő nem tud csak lengyelül. Vakarom a fejem, nem tudom mi legyen. Ő kérdően néz, nem érti mit akarok. Egye fene gondolom, kihivom majd csak elmutogatjuk neki valahogy mit akarunk. Intem, hogy kövessen. Ő követ. Előd eközben kézzel-lábbal kommunikál a mentősökkel, mivel valaki értesitette őket közben az útmenti emberről, csakhát mire kiértek már nem volt ott. A mentősök sem tudtak idegen nyelvet. Közben kiér a nő az üzlet elé. Mindketten elkezdünk kézzel-lábbal magyarázkodni, hogy mi enni szeretnénk ezen az asztalon. A nő mosolyog, nem érti mit akarunk. Mi is mosolygunk. A fél táska már kivan pakolva az asztalra, még mindig nem értjük meg egymást. Végül 10 percnek kell eltelnie, amig leesik, hogy mit is akarunk. Nagy öröm és boldogság mindkét részről, a nő meg inti, hogy nyugodtan ehetünk.

 Érdekes jeleneteket eredményez egy-egy ilyen fajta kommunikáció. Jó volt részese lenni.

Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborok

Bejárat a táborba

Oswiecimben meglátogattuk Auschwitz –Birkenau (Auschwitz II) koncentrációs táborokat.
Hivatalosan képeket nem készithettünk, de ez nem is az a hely ahol az ember szivesen fényképeszkedik. Viszont rengeteg információ áll a látogató rendelkezésére. Szükséges meglátogatni, ha az ember valóban át akarja érezni azt a hangulatot, ami abban az időben uralkodott ezeken a helyeken.

Még úgy jó kedvvel és napsütéssel mentünk be a láger területére, aztán kifele jövet a kedvünk nem volt valami mosolygós, s közben az időjárás is átváltott szürke esős időre.

Itt találkoztunk egy francia kerékpáros vándorral, aki Románia fele tartott. Fabien Savourouxnak hivják és aki többet szeretne tudni az ő utjáról az a http://laptitevadrouille.over-blog.com/ megtalálja

 Az éjszakát a lágertől körülbelül 200m-re töltöttük, mivel a táborok látogatásával eltelt az idő és közben besötétedett. Mánap reggel 8 óra körül felhivott minket az Erdély fm és egy rövid telefonos beszélgetesen vettünk rész, ami élőben bekerült az adásba.

Csehország

Krakow után, a cseh határ fele vettük az irányt, ahol egy amerikai srácba botlottunk.

Michael Kraft, San Franciscobol

 Mi tartottunk Brnoba, ő tartott Prágába. San Franciscoból jött Europát bejárni biciklivel három hónap alatt. Este egy sör mellett elbeszélgettünk, meséltünk az élményeinkről és ő is mesélt az övéiről. Másnap ő folytatta útját Prága fele, mi mentünk Brno fele.

Egész cseh területen egyéb nem volt csak dombra fel, dombról le. Hejj, fárasztó és bosszantó volt.

Brnoba Tomas Sikoraval találkoztunk, vele Kretán ismerkedtem meg.

 Itt ittunk elöször Pilsner sört. A legfinomabb amit valaha is ittunk.

Brno után Ceske Budejovice fele mentünk. Hogy az út milyen volt? Dombra fel, dombról le….Ceske Budejoviceban kiszedték Elődnek a hátsó pereméből a hoppot.

köszönöm David Suchy (25)

Sajnos nem sokat segitett, mivel egyre több gumidefektben volt része Elődnek. Volt olyan nap, hogy egymás után két defektet is elszenvedett. Az ok? Azt nem tudjuk….

Prága előtt meglátogattuk Plzen-t, ahol Petr Stojkaval találkoztunk.

Vele 2008 nyarán ismerkedtünk meg, együtt voltunk a Fogarasokban gerinctúrán. És akkor itt ettünk ismét pizzát és ittunk mellé finom helyi sört.

 Másnap meglátogattuk a Pilsner sörgyárat, estefele Petr segitett megjavitani a törött hátsó csomagtartót. Igy most van egy tartalék csomagtartóm.

Prága fele meglátogattuk a Karlstein kastélyt, ahol végre találtunk egy hágót. Örvendtem neki, mint kicsigyerek a cukorkának. Gyönyörű helyen van a kastély, olyannyira, hogy Előd sikeresen sáncba hajtott, hisz nem az utat nézte hanem a tájat.

Semmi komoly, egy kis horzsolás itt ott. És akkor egy kép a Prága fele vezető biciklis útról.

Csehország tele van biciklis úttal csak az a baj, hogy néhol ilyen terepen kell menj. Ez nekünk meg nem volt jó.

Prága talán a legszebb város amit eddig láttunk. Azért irom talán, mert még a mai napig sem tudtam eldönteni, hogy Budapest vagy Prága a szebbik. Gyönyörű épületek, hatalmas terek, millió emberke. Itt futottunk össze Mihailo Djordjevic, szerb sráccal, aki szintén biciklivel volt. A vége sörözés lett.

És Prágában lettem 26 éves.

Jelenleg Litvánia fővárosában vagyunk, Vilniusban. Igyekszünk Helsinki fele.