Dél Németország, Lichtenstein, Svájc

Az Alpokból az útirány a Schwangau-i Outward Bound központ volt, hol bár nem tudták, hogy érkezünk kommunikációs probléma következtében azért nagyon szivesen fogadtak az ott lévő oktatók. Szálláshelyet, vacsorát keritettek a semmiből. Két éjszakát töltöttünk a központban, ezalatt részt vettünk különböző aktivitásokon, megismerkedtünk OB oktatókkal, meglátogattuk a Neuschwanstein-i kastélyt, mely gyönyörű, viszont a turistákat úgy terelgetik a kastélyban, mint valami bárányokat a pásztorok.

Schwangauból a Boden-tó fele, megálltunk vásárolni, vásárlás után elbeszélgettünk egy nénivel, ki dijazta 5 euróval merész vállalkozásunkat.

A Boden-tónál találkoztunk egy idős nénivel, aki tökéletesen beszélte az angol nyelvet, pedig német volt. Ki voltunk akadva. A Boden-tó óriási, Ausztria, Németország és Svájc határán fekszik. A tó partján aludtunk, reggel arra ébredtem fél 7 fele, hogy egy idősebb pár se szó se beszéd jöttek és megfürödtek a tóban. Gondoltam csak nem lehet olyan hideg, hogy ne tudjak megfürödni. Tévedtem, hideg volt és ez volt az első lubic próbálkozásom mely kudarcot vallott.

Vaduzt szemeltük ki következő célpontnak melyet még aznap elértünk. Estére megjött a rossz idő, igy éjszakára bekérezkedtünk egy padlásra. Egy kedves öreg néni volt aki minket elszállásolt. Ha tudtuk volna, hogy olyan öreg nem zavartuk volna. Reggel mielött eljöttünk volna még pénzt is akart adni, melyet nem fogadtunk el. Vaduzba remekül működik a polgárőrség. Miután megkaptuk az engedélyt az öreg hölgytől, hogy a padláson aludhassunk, nem mentünk egyből lefeküdni, hanem előbb az udvaron megvacsoráztunk. Vacsora közben megjött a polgárőr és belénk kötött, hogy mit keresünk ott. Elmondtuk, hogy mi a helyzet mire ő azt felelte, hogy ezt nem veszi be. De aztán hamarosan bevette, mert az öregasszony igazolta amit mi elmondtuk, aztán duzzogva elhuzott. Jó kis élmény volt.

Vaduzból Svájc fele vettük az útirányt. Sajnos az idő esős maradt, igy sokat nem láttunk Svájcból. Szalonnát sütöttünk Svájcban a Walen-tó partján, majd természetesen meg is fürödtem benne. Estére ismét szerencsét probáltunk egy háznal és ismét szálláshelyet illetve vacsorát kaptunk, Rosa Menzi és Heinrich Menzi jóvóltából. A vacsora ravioli volt, ami nagyon izlett nekünk. Aznap este a szénában aludtunk.

Az esős idő nem hagyott alább, igy hát esőben vonultunk be Zürichben, ahol Szélyes Zoltán és barátnője Amelie fogadott minket. Megtudtuk, hogy nem is olyan olcsó az élet Zürichben, pl. a havi albérlet 1500 euro és 2500 euro között van és egy kiló hús 50 euroba kerül. Mondjuk a fizetés is a helyén van. Aznap este Zoltán meghivásából egy vendéglőben vacsoráztunk, ami új dolog volt számunkra. Ez uton is szeretnénk megköszönni neki és barátnőjének a vendéglátást.

Lehel, Zoltan, Amelie

Svájcból kifele jövet találkoztam a Rohloff bicikli aggyal melynek az a remek tulajdonsága van, hogy a váltó és az agy egyben van, ennek következtében nincs szükség fogaskerekekre. Még egy nagyon jó tulajdonsága, hogy lehet helyben vátani. Nagy öröm volt ám. Köszönet érte Martinnak és Beanak, kik mellesleg még kaját is adtak nekünk, de az akkor abban a pillanatban nem érdekelt, a Rohloff agy lesokkolt.

 Német Svájc határán találkoztunk II világháborús épületekkel. Egy keskeny völgyben jöttünk végig és volt egy olyan világháborús hangulata az egész környezetnek.

Meglátogattuk a Duna forrást Donauschingenben, a Fekete erdőben erdei úton bicikliztünk 100km-t. Egy biciklisnek elkell mennie bringázni a Fekete erdőbe.