Narvik.

Okt. 14-én késő este értünk Narvik városába egy hosszú, esős, havazós nap után, ahol CS-es vendéglátonk, Rune finom vacsorával várt minket.

Másnap Rune elvitt minket Narvik látogatóba. Csodás kis élmény volt. Levitt a kikötőbe ahol, frissen fogott tengeri rákot meg halat vásárolt vacsorára. Itt volt szerencsém megkostolni a tengeri rákot, ott helyben nyersen és frissen fogyaszthattam el.

Majd felvitt a domboldalra, ahonnan az egész város, meg a kikötő látszodott és közben mesélt a norvég életmodról, felfogásról, történelemről, vendéglátásról. Estére megettük a halat, majd inyenc kajaként megtisztogattuk a rákot és elfogyasztottuk.

Vacsora után Rune házimoziját élveztük. Megnéztük az Untergang-ot, Hitler utolsó napjait. Ezen a napon sok új élményben volt részünk, köszönhetően Rune-nak. Egy kellemes emberkét ismerhettünk meg Rune személyében.

Találkozás Marosvásárhelyiekkel

Narvikot 2 napja hagytuk el, mikor sikeresen belebotlottunk Zoltánba és Zsoltba. Előd szúrta ki a MS jelzésű kamiont. Volt ott öröm. Elhalmoztak minket minden földi jóval: almával (milyen finomak voltak azok az almák), szalonnával, napraforgó maggal, dióval és egy-egy Ursus sörrel.

Rövid csevegés után búcsút vettünk egymástól, mi mentünk délnek, Zoltán és Zsolt meg folytatták útjukat északnak. Köszönjük a hazai izeket fiúk.

Fauske.

Okt. 19-én értünk Fauske városába. Az időjárás nem hagyott alább, maradt a havazos, hideg téli időjárás. Fauske elött egész nap hegyre mentünk. Az Alpok óta nem izzadtunk ennyit, de a természet kárpotolt mindent.

És ez igy rendben is van. Fauske elött elromlott a fényképezőgép. Lehangoló, mert gyönyörű képeket lehetett volna késziteni és ami még nagyobb probléma, hogy Norvégia legszebb része még csak ezután következik. Lehetőségünk nincs újat vásárolni ezért kiprobálunk mindenfélét, hogy egy új gépre tegyünk szert. Felkerestük a helyi újságot Fauskeban, intervjut adtunk, hátha valaki felfigyel ránk és segit. Aztán a blogra is kifüggesztettük problémánkat. Az első segitség meg is érkezett. Marcell és családja Espoo-ból 50 euroval segit minket az új kamera vásárlásában.

Az új kamera ára kb. 200 euro. Fauskeban úgy döntöttünk, hogy nem az E6-s úton megyünk tovább, mivel az a hegyeken visz ár, hanem az Rv17-en, azaz a tengerparton. Fauskeból Bodo fele vettük az irányt és a délelötti órákban már-már kezdtük elhinni, hogy véget ért a rossz idő, mivel kisütött a nap és a felhők is elvonultak az égről. Az öröm nem tartott sokáig, mivel délután 6 körül Bodo elött 20 km-rel hirtelen hóviharba kerültünk. Az út pillanatok alatt megfagyott. Volt egy olyan igazi télies futárhangulata az egésznek. Természetesen nem folytattuk tovább a tekerést hanem igyekeztünk szállást keresni. Egy istállóba kopogtattunk be és kérdeztünk rá, hogy lehet-e itt eltölteni egy éjszakát. Az istállóban nem lehetett, de Julie, aki ott épp tett vett, felajánlotta, hogy ha bemegyünk Bodo-be, akkor ő ott elszállásol minket. Elfogadtuk. A paripákat betettük az istállóba, mi meg bebuszoztunk Bodo-be.

Bodo-ból Steinkjer-ig az Rv17-en.

Okt. 22. irunk ma, az időjárás marad a régi. 14-ik napja, hogy esik, havazik, hideg van. Mostanság csak úgy hipphopp jön egy-egy hóvihar, na meg este 6 után az út is lefagy ezért aztán egy picit lassabban haladunk.

Okt. 23.

A baj nem jön egyedül. Az időjárás hozta a formáját, sőt még egy kis jégesővel is megáldott minket. Nem volt veszélyes, de nem volt hova behuzodjunk, kopogtak a jégdarabkák a sisakjainkon. Estére az út nem fagyott meg, de miközben szállás után kutattunk a második csomagtartom beadta a felmondását, olyannyira, hogy mozdulni nem tudtam. Volt egy pár házikó körülöttünk, de sajnos egyik gazda se engedte meg, hogy használjam a garázst amig rendberakom a csomagtartom. Mert ugye az eredeti csomagtartó meglett javitva Csehországban, igy volt megoldás csak hát éppenséggel az út szélén este sötétbe egy-egy adag esővel meghintve nem olyan kellemes csomagtartót cserélni. Pedig az lett a vége, az útszéle, minek eredményeként jól átfázott a kezem és a lábam. Szerencsére Előd közben kapott egy szállást éjszakára, egy garázst természetesen. Kedvesek voltak a házigazdák, megengedték, hogy lezuhanyozzunk, forró teát és vacsorát adtak. Ez volt a 15-ik nap egyhuzamban, hogy az időjárás mostoha volt velünk.

Okt. 24.

Eső, egy kis hajókázás, majd este egy újabb probléma: a nemrégiben cserélt hátsó külső kiszakadt. Megint tehetetlenné váltam. Egy kocsit állitottunk meg, megkértük vigyen minket a legközelebbi kikötőig, ott volt egy váróterem ott töltöttük az éjszakát.

Okt. 25.

Napsütésre ébredünk, 16 nap után az első nap, hogy nem esik, havazik. Hajókázás közben kaptunk egy kamionsófört aki hajlandó volt minket elszállitani a legközelebbi városig, ahol új kűlsöre tehettem szert. Ezt meg is tettem, most viszont a hátsó peremem kezd kihalni. Az éjszakát ismét egy vároterembe töltjük, köszönhetően egy Kongó-i srácnak. Kb. 300 km-re vagyunk Trondheimtől.