Újra úton, azaz Budapesttől az Osztrák határig.
Búcsú Árpesztől és a családjától(ismét egy hatalamas köszönet feléjük), egy rövid interjú a Blikk búvárlappal, néhany foto, majd ujra uton. Mondta Lehel és rögtön az interju utan gumidefektet kapott. Kétszer :). Csupa öröm és boldogság voltam.
Végül csak utra vergödtünk és a Velencei tavat szemeltük ki egy kis hűsűlésre. Útközben megkopasztottunk egy cseresznyefát. És átléptük az 1000 km-t. A nagy hőségben jól jött a lubic. Az éjszakát a Kováts család vendégeiként töltöttük. Teljesen közvetlenek voltak velünk szemben. Jóleső érzés, hogy egy személy vagy egy család akit soha életedben nem láttál úgy viszonyul hozzád mintha a családhoz tartoznál. Na meg ki gondolta volna hogy egy internetes játék ilyensféle kapcsolatteremtésre is alkalmas lehet.Köszönjük szépen a vendéglátást, és hát a bodza levet azt különösképpen.
Ja igen, szinte elfeledtem, történelmi pillanatra került sor: Előd levágatta a haját. Másnap meglátogattuk Veszprémet, szép kis városka, teli csajokkal. Giorgionak üzenjük hogy számára ez a földi paradicsom. Veszprém után legurultunk a Balaton partjára, csak sajnos későre értünk le és már nem tudtunk lubickolni.Kaptunk egy kis Nádast tele szunyogokkal. Ott aludtunk. Rengeteg biciklis turistával találkoztunk a Balaton partján. Biciklis hálozat van kiépitve körbe a Balaton partján.Másnap reggel lubic a Balatonban, egy megkopasztott cseresznyefa, majd ismét lubic a balatonban. Közben meglátogattuk a Tihanyi apátságot. Gyönyörű a kilátás a Balatonra. Estére elértük a Balaton nyugati oldalát, majd Keszthely mellett sátor nélkül elaludtunk. Két hete vagyunk uton. Az utobbi napokban nagy a meleg.
Vasárnap van felkelünk bepakolunk majd utnak indulunk az osztrák határ fele.Még 100 km van oda. Ahogy haladunk felfele találkozunk a fenyves vidékekkel, mely jelzi hogy közeledünk az Alpokhoz. Zalaegerszegben kedves kis meglepetésben részesülünk: Intersport áruház bringa szakértői rendbeszedik a paripákat(semmi komoly , csak egy kis nyolcas, fékbeállitás). Köszönjük szépen Wettstein Miklósnak és Horváth Péternek.
Továbbállunk hallgatjuk a rádiot mindenütt esőzéseket mondanak, nekünk szerencsénk van egy csepp annyi sem esik ránk. Mondjuk a nap sem süt. Szentgotthárd közelében találkozunk Bartos Károllyal, aki felajánlja hogy a sátrazás helyett aludjunk nála. Elfogadtuk. Jolesett. Megvendégelt annak rendje és módja szerint.
