Ausztria avagy az Alpok

Új ország, új kalandok. Az időjárás a magyar-osztrák határon eléggé mostoha volt velünk, de ahogy haladtunk egyre jobb lett, és szemeink elé tárult az Alpok látványa. Havas ormok, smaragdzöld pázsitok, kristálytiszta szinekkel megáldott virágok, bár egyszerű mégis pompás kis családi lakások. Mesevilág. Az emberek kedvesek, segitőkészek, nyugodtnak látszanak.

Rengeteg biciklis út van, és ahol nincs ott is lehet nyugodtan az autosokkal közlekedni. Egy alkalmat leszámitva, Ausztriában alig hallottunk dudaszót. Az az egy alkalom ugy adodott, hogy véletlenül felkerültünk a gyorsforgalmi útra. Na onnan egy az egyben ledudáltak az autosok. Bár gyönyörű az alpok, megemlitendő, hogy helyenként biciklivel, túratáskákkal pokolian nehéz tekerni. Majdnem minden egyes nap megmásztunk egy 20 km-es hágót. Persze az ereszkedő az egy külön élvezet volt. Egyetértettünk mikor gurultunk le az Alpokból, ezt mégegyszer nagyon szivesen, de soha többet biciklivel.

Bicikliztünk a türkiz kék Dráva völgyében 70km-t biciklis úton egész fel Lienzig, rengeteg biciklissel találkozva útközben, bicikliztünk az Osztrák-Szlovén határ mentén melyet csak a magas sziklabércek választottak el egymástól, szenvedtünk felfele a Hochalmstrassen és a Grossglocknerstrassen, megmászva az alpok 2 kegyetlenül nehéz hágóját, természetesen ritka nagy élvezettel gurultunk befele. Láttuk a Krimml vizesést mely állitolag, az 5-ik leghosszabb a Földön. Fürödtünk a Dráva folyóban, Wörther tó égszinkék vizében, Előd fát ültetett, mig én tüzet raktam a szalonnasütéshez a Dráva völgyében. Aludtunk ezalatt a három hét alatt a szabadég alatt, figyelve minden este a Göncölszekeret.

A tetőpont a  Grossglockner csúcs megmászása volt, egy életre szólo élmény.