Vissza a franciákhoz

Mottó: „Aki nem tudja merre tart, azt oda vezetik, ahova akarják” 

Sütő András

Ver mapa más grande

Francia földre érkezésünkkor, március 28-án, két dolog változott meg. Este kilenc órakor sötétedik és tavasz van. Reggelek még hűvősek, az esték kellemesek, napközben nagy a meleg. Előkerült a rövidnadrág.

British Ferries

Első két nap sok érdekes dolog nem történt, leszámitva a dimbes dombos, szembeszeles kimeritő utat. Második nap végén elértük a Mont St. Michel apátságot, mely a tengerből kiemelkedő szigetre épült, megközelitése eredetileg csak árapálykor volt lehetséges. Az UNESCO világörökség része, jelenben sokkal inkább turisztikai látványosság és valóban lenyűgözű, elbűvőlő.

Mont St. Michel

A Mont St. Michel látogatása után elkapott egy nyári zápor, melyben bőrig áztunk. Hirtelen jött nem készültünk. A rákövetkező napokban éreztük a legjobban a tavasz jelentőségét, vizes cipővel tekertünk egész nap és nem volt semmi gond. A franciákról alkotott véleményem nem változott, megmaradtak ugyan olyan kedvesnek, segitőkészeknek.

Angersben egy francia CS srác fogadott minket, ő vitt el másnap ebédelni egy nem közönséges vendéglőbe.

Jean, Angers-i vendéglátonk

A hely lényege, hogy csak pénteken szolgálnak kaját, mely annyiba kerül neked, amennyit a zsebed megenged. Egy csapat fiatal tartja a lelket ebben a helyben, szokásban.

Az ebéd elött volt szerencsém kiprobálni az emeletes biciklit. Trükkös volt.

Angers-t elhagyva még aznap, azaz április 1-én elértük a Loire völgyét, mely a reneszánsz korban épült kastélyokról hires. Nos van belölűk vagy két-három tucatnyi. Első nap meglátogattuk a Saumur-i várat és a Montsoreau-i kastélyt. Az éjszakát szabad ég alatt töltöttük, a Loire folyó partján.

Másnap meglátogattuk a Fontevraud-i apátságot, a Rigny-Usse, Langeais, Azay La Rideau, Villandry kastélyokat, majd nap végére elértük Tours-t, ahol Timothy Salvador fogadott minket.

Timothy Salvador és Jose, Tours

Őt Amszterdamban ismertük meg és még akkor elmondta, hogy ha Toursban járunk akkor szivesen lát minket. Toursban egy napot pihentünk, az elmúlt napokban 120 km-et tekertünk, kimerültek voltunk. A hirtelen megnyúlt nappalok következtében simán letudjuk tekerni akár a 130 km-t is. Letekertük, csapdába estünk, mert napi 120-130 km huzamosabb ideig mentálisan kikészit. Leszűkitettük a napi távolságot max.100 km-re, ez eddig beválni látszik.

Tours-t elhagyva még egy fél napot tekertünk a Loire völgyében, megtekintettük az Ambois-i illetve a Chenonceau-i kastélyokat, majd délnek vettük az irányt Bordeaux irányába.
A meglátogatott kastélyok közül a Villandry, Azay La Rideau és a Chenonceau kastélyok voltak különlegesek. Az első a kertjei miatt, az utóbbi kettő, mert folyóra épültek.

A Loire völgyéből áttértünk a kis falusi utakra, melyek idillikus tájakon, falvakon vezettek végig. Egy este vadászgép repült el 200 m-rel a fejünk felett. Fedél alatt voltam, hirtelen azt hittem, hogy egy rakéta közelit felénk. Kiléptem a fedél alól és akkor láttam, hogy mi történik. Előd kinnt volt egész idő alatt. Ezekben a napokban hatalmas meleg köszöntött ránk, április 6-án a hőmérő 30 OC fölött tekergett.

A Lackóval való találka elött, Riberac-ban töltöttük az éjszakát egy fiatal pár, két sportember társaságában. Megmérték a vérnyomásom, pulzusom, testsúlyom és azt mondták, hogy minden rendben velem részt vehetek az IRON MAN nevű triatlon versenyben (3800m úszás, 180 km biciklizés, 42 km szaladás, mindezt megszakitás nélkül). Ők több izben is megtették, egy hatalmas kihivás ennek megfelelni, remek fizikai kondició és mentális erősség kell hozzá.

Richard és Sian Angliából jöttek Riberac-ba, itt nyitottak egy testépitő termet és ebből élnek. Azt csinálják amit szeretnek.

Április 8-án dögmelegben elértük La Reole-t, ahol László  (Lackó) várt a reptéren hideg sörrel, pizzaval és két jeggyel mely feljogositott minket egy-egy ejtőernyős tandem ugrásra repűlőből, 4000m-ről. Egy éve találkoztunk vele útoljára, jó volt újra látni. A reptéren dolgozik ejtőernyőket csomagol és közben ugrik a repülőből, ez a második éve itt a reptéren.

Másnap felhőtlen volt az égbolt lehetett ugrani a repülőből. Megtettük mindketten és ez volt életem legerősebb, legintenzivebb élménye. Beültünk a repűlőbe, felvitt 4000m-re, majd kiszöktünk. Egy perc szabadesés, zuhanás. Soha nem tapasztalt érzések jönnek elő. Kiugorván a repűlőből átlépsz egy másik világba. Az első másodpercek egy nagy káosznak tűnnek, fogalmad sincs hol vagy, hol az eget hol a földet látod, forogsz összevissza és közben egyre csak zuhansz. Egy pár másodperc elteltével stabilizálodik a helyzet, viszintesen nézelődsz ott a horizont mely eddig soha nem tapasztalt távlatokba nyulik, ha lenézel akkor látod a mezőket a fólyokat, házakat, mind mind babszem nagyságú. Közben te egyre csak zuhansz. Minden új. Nem tudsz mindenre odafigyelni. Az agyadban ösztönszerűen beindul a pánik, a félelem. El kell magyarázd neki, hogy minden rendben nincs probléma. Nem egyszerű. Ha erre figyelsz, akkor elfelejtesz nézelődni. Egy pár másodperc és az agy megnyugodni látszik. A figyelmed a közvetlen környezetedre öszpontosul, mely kb. 3000m-rel van alattad. Megnyugszol és elkezded élvezni a helyzetet, és még mindig zuhansz, hallgatod ahogy süvit a szél.
A lelked szárnyal, jól érzi magát. 1000m-en kinyilik az ejtő. A zuhanás átmegy szálingózásba.
És ekkor robban a testedben a boldogság hormon. 8-10 perc szállingózás után, landolás. Megköszönöm az oktatónak, hogy vigyázott rám, majd elindulok a hangar fele. Hirtelen nagyon fáradtnak érzem magam. Beérek a hangarba és leülők. Nem gondolkodom, nem cselekszem csak ülők. Kb. 10 perc kell elteljen, hogy magamhoz térjek. Hatalmas élmény. Utánam felmegy Előd is ugrani, landolnak és látom, hogy ő is megy és leűl. Neki is kell néhány perc, hogy rendbe szedje magát.

Estére jöhetett egy fél üveg sör, meg egy kis beszélgetés. Másnap pihentünk, ettünk, ittunk, szaladni voltunk, beszélgettünk, lazitottunk.

Hétfőn, április 11-én elbúcsuztunk Lackótól és elindultunk a spanyol határ fele, mely három napi járásra volt biciklivel. Útolsó este Franciaországban, nagymama főzte zöldséglevest ehettünk. Spanyolországba a Pireneusokon keresztül vitt az út, pontosabban egy 15 km hosszúságú hágó várt ránk.

Spanyol határ

 Jó idő miatt, kellemes mászásként maradt meg. Pamplona volt az első nagyobb város amit meglátogattunk. Hires a bikafuttatásairól, mely a San Fermin ünnep keretén belül zajlik minden év júliusában.

Pamplona, Estafeta út, itt futtatják végig a bikákat

Pamplonából Bilbaoba vitt az utunk, hegyeken, völgyeken keresztül. Ezeket a hegyeket nagyon befeketitette a bányászat, az ipar. Pamplona és Bilbao között egy estét volt szerencsénk egy baszk család vendégségében tölteni. Garázsban kértünk menedéket, házban kaptunk szállást, vacsorát, szeretetet.

Juantxe és Gurutze, baszk család

Bilbaoban Karcsi és Erika fogadott minket finom fuszulykalevessel.
Erika és Előd Budapestről ismerik egymást. Annak idejen egy helyre jártak dolgozni és néha bulizni. Itt új kerék külsőt vásároltam.

Az elkopott gumi.

Másnap ebéd után, mely a paella jellegzetes spanyol ebéd volt, elmentünk a tengerpartra egyet sétálni, fürödni, lazitani.

Paella

Idén ez volt az első fürdés a tengerben. Nem volt meleg a viz, de meglehetett fürödni benne.

Bilbaoból a spanyol főváros, Madrid volt a következő úticél, mely ötnapi járásra volt.

Az első két nap monoton tekerés volt, szoktuk az új környezetet, mely egyre inkább kezd elsivatagosodni, ahogy a félsziget közepe fele igyekszik az ember és ebben az új környezetben a kis kompakt telepűléseket, mely első benyomásra szegénynek és kihaltnak tűnnek.

 

Az útolsó három napot az időjárás változatossá tette. Három hatalmas vihart engedett nyakunkba. Az első elöl nem volt menekvés, a pusztán kapott el, a második elöl sikerült elmenekülni, a harmadik az már Madridban áztatott, ez volt a legrosszabb. Hasonló méretű vihart Budapesten kaptunk el.

Madrid

Nagypénteken, április 22-én értünk Madridba. Nem sikerült szállást találni, igy maradt az utcán alvás, ami nem is lett volna gond, csak a hatalmas esők miatt fedeles szállást kellett keresni. A hatalmas eső, párosulva a gumidefektekkel, a gondolattal, hogy nincs hova behuzodjál 90 km tekerés után, pokol volt. Két éjszakát töltöttünk Madrid utcáin, itt voltunk a legnagyobb csövesek. Meglátogattunk mindent amit lehetett, az óvárost, a királyi kastélyt, az egyiptomi templomot, a foci arenát (Santiago Bernabeu).

Az egyiptomi templom

Az egyiptomi templom újdonság volt, az tetszett és a Santiago Bernabeu. Itt Madridban a foci az Úr nem a művészet. Elképesztő, hogy mekkora sor van a stadion előtt. Orák kellenek, hogy oda bejusson az ember. De miutan bejutott az ember övé a pálya, nincs idegenvezető, mint az Allianz Arénában Munchenben. Természetesen meg van szabva, hogy hova szabad és hova nem szabad bemenni, de annyi idő áll az ember rendelkezésére nézelődni, fényképezkedni amennyit csak akar. Fel lehet menni az egyik tornyba ahonnan panorámás kilátás van a stdionra, meg lehet tekinteni a Real Madrid focicsapat történetét, az évek során összegyüjtött kupákat, öltözőt, le lehet menni a pálya egyik részére az alaguton keresztül amin a játékosok is kisétálnak egy nagy meccs elött. Majd a legvégén a boltban lehet vásárolni Real Madridos termékeket, ajándékokat.

Ifj. Jose Mourinho :)

Vasárnap elhagytuk Madridot. Ezt a Madrid-i látogatást nem fogjuk elfelejteni.

Madridot elhagyva meglátogattuk az El Escorial-i apátságot, ez 50 km-re található Madridtól, innen nagyon jól látható Madrid.

Április 24-én egy kisfalucskában, Munico-ban találtunk CS-s szállást, itt pihenjük ki a Madridi fáradalmakat.

Április 26-án útnak indulunk Portugália, Porto irányába.